HTML

<div class="fb-like-box" data-href="https://www.facebook.com/pages/namitgondolszhu/245655545444485?ref=hl" data-colorscheme="dark" data-show-faces="true" data-header="true" data-stream="false" data-show-border="false"></div>

Na, mit gondolsz?

E blogban valódi filozófia problémákat mutatunk be egyszerűen, irányzatok és idegen szavak nélkül. Ha van kedved, gondolkodj el rajtuk!

Like Box

Joe nemi erőszakot követett el, utána azonban, valamilyen betegség folytán képtelenné vált tettének újabb elkövetésére. A bíróság arra ítéli, hogy időről időre megjelenjen a börtönben, és nyilatkozzon a sajtónak arról, mennyire szenved ott, és mennyire megbánta tettét. A riport után azonban nyugodtan hazamehet és élheti világát, természetesen teljes titokban. Egy ilyen ítélet nem veszélyezteti a társadalmat, hiszen az illető nem fog újra erőszakot elkövetni, a tudósítások pedig éppannyira visszarettentik a potenciális erőszaktevőket, mintha Joe-t tényleg leültették volna. Mit gondolsz erről a büntetésről?

Harry ellopott egy sportszeletet a sarki közértből, s ezért a bíróság tizenöt év fegyházra ítéli. És erről mit gondolsz?

Ha mindkét ítéletet tévesnek tartod, akkor a következő dilemmával szembesülsz.

buntetes.jpgHa úgy gondolkozol, hogy a büntetést vagy a speciális (a tettesre vonatkozó) és/vagy az általános (mindenkire vonatkozó) prevenciós hatása igazolja, akkor mihez kezdesz Joe esetével? A prevenciós hatás itt tökéletesen érvényesül, de a büntetést mégis aránytalanul enyhének érezzük. Sőt, ha a büntetést a további bűncselekmény megakadályozása igazolja, akkor akár olyanokat is büntethetünk, akik nem tettek semmit. Miért ne zárjunk be valakit, akit karaktere és környezete bűncselekmények elkövetésére hajlamosít? Vagy miért ne rójunk ki nagy és látványos perekben súlyos büntetéseket olyasvalakikre, akik valójában ártatlanok, hiszen a súlyos büntetésnek visszariasztó hatása van?

Ha úgy gondolod, hogy a büntetés célja az igazság mérlegének helyrebillentése (ha úgy tetszik, a megtorlás), és a büntetéssel azt kapja az elkövető, amire rászolgált, akkor meg kell magyaráznod, hogy pontosan mire szolgált rá? Harry nem érdemel tizenöt év fegyházat. De miért nem? A büntetéstől elvárjuk, hogy ne legyen önkényes. Ez először is megköveteli, hogy a súlyosabb tetteket súlyosabban büntessük. Sokszor azonban nem egyértelmű, mi a súlyosabb. Például az érdemel-e súlyosabb büntetést, akinek gondatlansága tíz ember halálát okozza, vagy az, aki csak egy embert öl meg, de előre megfontolt szándékkal? És ha sikerül is egy súlyossági skálát alkotnunk, még nyitva marad a kérdés, hogy a skála egyes pontjaihoz milyen tételeket rendeljünk. Szemet szemért, fogat fogért? De akkor hogyan büntessünk meg egy vakot, aki elveszi egy másik ember szeme világát? Ha nem azt mondjuk, hogy ugyanolyan fokú, ha nem is pontosan ugyanazt a szenvedést kell okoznunk az elkövetőnek, amilyet ő okozott, akkor mihez kezdünk az olyan szenvedést nem okozó bűncselekményekkel, mint az adócsalás vagy a gondatlan veszélyeztetés?

A dilemma tehát a következő. Ha a büntetést a prevencióval igazoljuk, akkor a büntetés mértéke elvben jól megállapítható. Némi szociológia, pszichológia meg statisztika, és elég jól kideríthetjük, hogy a kívánatos szintű prevenciót milyen fokú büntetésekkel érhetjük el. Csakhogy a prevenciós hatás nem tűnik megfelelő igazolásnak. Ha pedig a büntetést az igazolja, hogy érdemei szerint bánunk az elkövetővel, akkor nem tudjuk, miként kell a tettekhez konkrét büntetési tételeket rendelnünk.

Vagy magát a büntetést nem tudjuk alátámasztani, vagy a konkrét büntetési tételt. Ha így van, az meglehetősen aggasztó. De csakugyan így van? Na, mit gondolsz?

19 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.12.02. 19:56:55

Dilemma itt nincs abban az értelemben, ahogy a blogposzt felveti. Mindjárt elmagyarázom, miért nincs.
De először is: két lehetséges kérdés van itt, és el kell dönteni, hogy melyiket akarja kérdezni a blogposzt: (1) Miért, és hogyan büntetünk a gyakorlatban? (2) Milyennek kellene lennie a "jó", ideális büntetési gyakorlatnak?
Ugye, ebből egyből látszik, hogy az első arra kérdez rá, hogy most hogyan működik a dolog, a második pedig azt kérdezi, hogy hogyan kellene működnie? Ha valami, akkor csak ez itt a dilemma, más nincs.

Mivel ez egy filozófiai, és nem jogász-blog, az is nyilvánvaló, hogy a kérdés itt a (2), és nem az (1). Ez utóbbit csak magolgassák a jogászpalánták, mi itt kérem gondolkodunk.

Tehát a fő kérdés: milyen elvi megfontolásokon kell alapulnia az ideális büntetési gyakorlatnak?

Két fő elvi szempont van itt, amiről a blogposzt is beszél. Az egyik a praktikusság, célszerűség szempontja. A másik pedig az erkölcsi igazságosság szempontja. Ha az a kérdés, hogy melyiket kellene (lenne jó) figyelembe venni a büntetés megállapításánál, arra természetesen az a jó válasz, hogy mindkettőt. Persze, nem feltétlenül egyenlő mértékben (egyáltalán hogyan is lehetne ezek mértékét egymással összevetni? - nyilván nem nagyon), de semmiképpen nem az a jó válasz (a dilemma), hogy csak vagy az egyiket, vagy a másikat. Mind a kettőt figyelembe kell venni.

A praktikus- célszerűségi szempontot azért, mert az elsősorban a "példamutatás- és adás"-t, és a visszatartó erőt alakítja. Ennek értelmében, a bűnt azért (is) kell büntetni, hogy másokat ez visszatartson a bűnelkövetéstől. Ha az emberek azt látnák, hogy bármilyen bűnt el lehet követni, semmiféle büntetés nem jár értük, akkor bizony - ha csak ezen múlna a dolog- kb. kiirtanánk egymást. Tehát ezt egyenesen a túlélésünk érdekében szabályozni, kordában tartani kell.

A másik tényező, az erkölcsi, az kissé "homályosabb". Az erkölcs, az bizony egy - ezzel most sokakat meg fogok lepni - nem abszolút, hanem nagyon is kor- társadalom- és kultúra-függő dolog. Ami ennek megfelelően, helyenként, és időben is változik. (Csak a vallásos Mórickák hiszik ennek az ellenkezőjét - hogy abszolút -, de ők ezen kívül is számtalan hülyeségben hisznek.) Persze egy adott helyen, és időkeretben nem változik olyan sokat, olyan drámaian, de azért számtalan példát lehet felhozni az emberiség történetéből az egymástól nagyon különböző, majd - az emberiség integrációjával párhuzamosan - egymáshoz közelítő erkölcsökre. Mindazonáltal, valamiféle erkölcs mindenhol kialakult, van (sőt, még az állatok együtt élésének is vannak szabályai -az is egyfajta erkölcs), és ha már így alakult, akkor ezeket az erkölcsi szabályokat be is kellene tartanunk. Persze, ezek eléggé "képlékenyek" (a kevésbé képlékenyeket, paragrafusokba szervezték), és így vitatottak is. Sajnos ezen, hogy az erkölcsi szabályok ilyen "bizonytalanok", nem lehet változtatni, ez egy ilyen műfaj, így kell szeretni. A lényeg itt az, hogy az ideális büntetés kiszabásánál ezeket is figyelembe kell venni, mérlegelni, és valamennyire beszámítani a büntetésbe. Ettől persze a büntetés aktusa maga némileg szubjektívvé válik, de ez is elkerülhetetlen. Ugyanis, ha minden körülmény (közte az erkölcsiek), nincs (mert nem lehet) előre leírva, szabályok, és paragrafusok közé szorítva, akkor csak az marad, hogy okos, erkölcsös, és hozzáértő embereket próbálunk az ilyen ügyekben döntéshozónak kinevezni. Ez persze a gyakorlatban - elnézve a jogászkákat, akikből bírókák lesznek - nem nagyon sikerül, de ha tudjuk, hogy ez a jó cél, akkor legalább törekedni lehet erre.

Szóval... itt a vége, a megfejtés: a jó, helyes büntetés elvileg figyelembe kell hogy vegye a racionális, megelőző, elrettentő- és a morális, igazságossági szempontokat is. Ha csak egyiket, vagy másikat alkalmazza, az nem lesz jó. És hogy melyiket, milyen arányban, az egy további talányos kérdés. Amire nincs kész, ökölszabály-szerű válasz (hogy pl. fele-fele), hiszen ezek egymással összemérhetetlen mennyiségek, legalábbis nagyon kellene dolgozni valamiféle minősítő rendszeren, hogy összemérhetőek legyenek. (Nem tudom, hogy követhető-e, még itt amiről beszélek?) Ez nyilván egyfajta filozófiai, morális, jogi gondolkodás következő lépése lehet majd, hogy az itt megfelelő arányt kitalálja. Amely arány nyilván megint csak társadalom, kultúra, idő, erkölcs függő lesz. Ezek már csak ilyen dolgok...

2017.12.03. 01:25:11

@ipartelep: meg fogsz lepődni, de ilyesmiről a jogászpalánták is tanulnak. Lehet, hogy nyugaton egy LL.B. bachelor szintű jogászdiplomához nem kell ilyen jogelméleti, jogfilozófiai kérdésekről tanulni, de a magyar jogoktatás 5 évébe ez belefér.
Ugyanis a jogászok nem csak jogalkalmazó droidok lesznek, hanem jogalkotásban, kodifikációbany jogszabályok hatástanulmányainak elkészítésében és rengeteg más területen is dolgoznak majd.

midnightcoder2 2017.12.03. 08:28:20

A végső cél az élhető társadalom teremtése, ahol az átlapolgár boldogulni tud, ahol a társadalom biztosítani tudja a személyes és anyagi biztonságát.

Ezen a téren alapvetően két csoportja lehet a bűnözőknek: az egyik az, aki simán érdekből teszi amit csinál, a másik az aki szórakozásból, mert megteheti. A skála egyik oldalán van az, aki kenyeret lop a boltban mert éhes, a másik oldalán pedig a pedofil sorozatgyilkos.

A büntetésnek pedig két célja lehet: az egyik hogy az előző csoportot, illetve a mögötte álló társadalmat elrettentse a bűncselekmény végrehajtásától. És itt a társadalom a lényeg: ha az illetőt egy kerékpárlopásért becsukják annyi időre, hogy rárohad a műanyag lakat - és ez idő alatt ha mondjuk csinált egy-két gyereket akkor a családja sem kap állam bácsitól segílykét, akkor a társadalomban nem lesz népszerű a balhés csávó és nem gondolják úgy egyes kisebbségek, hogy a börtönbüntetés olyasmi mint a katonaság amin át kell esnie minden férfinak.

A másik csoportnál is játszhat egy bizonyos szintig az elrettentés, Pl. egy balhés szurkoló vagy egy graffitiző esetén, de a súlyosabb eseteknél szerintem inkább az a lényeg, hogy az illető soha ne kerüljön vissza a társadalomba. A legjobb megoldás ilyenkor a halálbüntetés lenne.

na__most__akkor 2017.12.03. 09:21:55

Vékony jégen járunk...
Mi is a cél?

1.
Megtorlás? No nézzük csak!
--- erős felindulásban megöl valakit; hét év
--- sikkaszt két milliárdot (forintban...) tizenöt év; kínában kivégzés
--- öt gyilkosság, tíz gyilkosság, hol a különbség - kivégzésről később

2.
Elrettentés? No nézzük csak!
--- egy gyilkosság, két gyilkosság, hol a különbség - életfogytiglan vagy kivégzés - mit parázzak, mondja a gyilkos, ugyanazt kapom a kettőért is, feltéve ha elkapnak

3.
A társadalom védelme, zárjuk el 5, 10, 500 évre
--- ok, egy csomó pénz, és a tettes majdnem nyaral; lásd Breivik

4.
Igazságtétel. Na, ez a nyerő.
Kétezer évvel ezelőtt - ha igaz? - egy ártatlan ember - ha igaz? - kegyetlen módon kivégeztetett, egy emberfeletti lény - ha igaz? - döntése alapján. Jóvátenni ezer-millió-milliárd egyéb más ember bűneit-gaztetteit.
--- ok, egy sorozatgyilkos helyett kivégzünk egy mazochistát, és minden rendben. A többi sorozatgyilkos (=bűnös ember...) meg végzi a dolgát. Gyilkol, lop, rabol, erőszakol.

@ipartelep: "ez egy ilyen műfaj, így kell szeretni"
Hát, mitismongyak hogy hogyismongyam; nem szeretem.
Fiatalabb koromban (hadsereg, mellesleg...) gyakran voltam "ülnök". Ha tudjátok mi az, tudjátok. Ha nem, hát nem.
És minden alkalommal ellenzékben. Érdekes...

Kivégzés:
Ellenzem a halálbüntetést. Ha százból egy téves volt, az már sok. Ráadásul, visszafordíthatatlan. Az életfogytiglan pedig szerintem kellemetlenebb (udvarias vagyok?) mint egy pillanatnyi szenvedés.
Kerül amibe kerül, dehát kultúrlények vagyunk, vagy mialó__

És egy vicc, hogy értsétek, hogy bármit mondok, az nem komoly:

Kormányküldöttség látogatja az óvodákat, iskolákat és börtönöket
Miniszterelnök: (véletlen egybeesés)
- öt millió az iskoláknak, öt millió az óvodáknak, öt millárd a börtönöknek !
- de főnök, mennyi, hova?
- kuss, csicska! az iskolákat fizeti a soros, tiltakozunk de zsebretesszük, én is kaptam tőle eleget. De óvodába már soha nem kerülhetünk...

Ad Dio 2017.12.03. 09:29:50

Jó problémafelvetés.

Tenkes Kapitánya 2017.12.03. 10:52:52

Ezek a dilemmák nem így dilemmák, hogy vagy ez, vagy az, vagy amaz. MErt nem egymást kizáró dolgok az elrettentés, a megelőzés, a büntetés.

Az sem kifopgás, hogy nincs egyértelmű skála, ami alapján a büntetéseket ki lehetne osztani.

Hammurabbi okosabb volt a posztolónál.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.12.03. 11:49:54

Még egy kis magyarázat, hiszen időnk van, mint a tenger, ugye?
Az valóban úgy van jól, ha az általános szabály megállapításának, kitalálásának folyamatában konkrét, egyedi példákat mutatunk be, alkalmazunk. Hiszen az emberi gondolkodást az jellemzi, hogy egy általános szabályt mindenképpen az egyedi, konkrét példákból kiindulva, azok általánosításával, a tanulságaik, következményeik levonása, és megértése által fogunk meghozni (a szabályt fogjuk így felállítani). Ezek a példák, esetek, ebben a folyamatban sokszor rejtettek, közvetettek, nincsenek a felszínen. A folyamat a gyakorlatban inkább úgy működik, hogy az ember a tapasztalataiban, az emlékezetében elraktároz sok esetet, amelyek "tanulságai" aztán (mintegy implicite, észrevétlenül) egy idő után összeállnak a fejében egy általános szabállyá. Amely szabály persze nem lesz feltétlenül helyes, hiszen az ilyen szabályokat nem csak a most említett kognitív, és racionális gondolkodási folyamat hozza létre, hanem éppenséggel (és sajnálatosan) az ember eme szabályalkotó tevékenységére nagyon is jellemző az ésszerűtlenség.

Miért mondom ezt? Azért, mert dicsérem a blogposzt ama törekvését, hogy ált. példákon keresztül próbál megvilágítani egy-egy jelenséget. Persze, a filozófiához nem értő közönségen ez sem segít semmit (megj: a filozófia nem holmi, és valamely diszciplína, hanem mély, és okos gondolkodás majdnem bármiről - persze, azért hagyjuk meg a teret a konkrét szakmai diszciplínáknak is).

De nem elég példákat hozni, jó példákat is kell hozni. (Most térek a konkrét tárgyra.) A blogposzt példái, és a hozzájuk fűzött magyarázat, és értékelés nem a legjobbak. Elmondom, hogy miért.

A példában a nemi erőszakot elkövetett Joe büntetése (a későbbi betegsége (nyilván impotencia) általi tehetetlensége miatt) csak annyi, hogy nyilvános bűnbánatot kell tartania. Erre írja a blogposzt, hogy, "a tudósítások (a bűnbánatról) pedig éppannyira visszarettentik a potenciális erőszaktevőket, mintha Joe-t tényleg leültették volna." Ez egyszerűen nem igaz. Hanem pont az ellenkezője az igaz: ha a társadalom azt látja, hogy egy erőszakolót ahelyett, hogy leültetnének, szabadlábon futni hagynak (hogy "élje világát"), az nagyon rossz hatással lesz a társadalom, igazság- és jogérzékére, és szabálykövetésére. Mindenki érezni fogja, hogy itt az nem elegendő büntetés a "sortól", hogy Joe az impotenciája miatt már nem tud újabb erőszakot elkövetni, itt valami hatásosabb, és keményebb büntetés kell a nyilvános bűnbánatnál. Ugyanis, a helyes büntetés (amit itt kutatunk ugye) nem csak arról kel szóljon, hogy a tettes nem tudjon újabb bűnt elkövetni, hanem még két másik dologról is kell, hogy szóljon: 1. a többiek számára való elrettentésről, és 2. a társadalom "igazságérzetének" kielégítéséről - ami az éppen aktuális erkölcsből jön. Éppenséggel pont erről beszéltem az első hosszú posztomban, hogy a "helyes büntetésnek" mind a két feltételt ki kell elégítenie, és nem csak vagy egyiket, vagy másikat. Ha viszont, csak egyik, vagy a másik teljesül, akkor állnak elő az olyan problémák, hogy az ítéletet vagy igazságtalannak tartják, vagy hatástalannak.

A teljesség igénye nélkül hiszen nem akarom végigbogarászni a blogposzt összes állítását: Joe esetében az sem igaz, hogy "A prevenciós hatás itt tökéletesen érvényesül...". Ugyanis a prevenciós hatásnak két eleme van. Az egyik vonatkozik Joe-ra, a másik meg a társadalom többi ragjára. Joe-ra valóban érvényesül, de a többiekre meg éppen hogy nem - hiszen ugye pont azt látják, hogy a bűnt nem követte büntetés, ezáltal a bűnös megúszta (és van rá egy nagy málnám, hogy nem úgy fogják ezt interpretálni, hogy azért úszta meg, mert már amúgy is tehetetlen lett, hanem csak a sima "megúszta" marad meg), és ha meg lehet úszni ilyet, akkor szabad a gazda.

De ezt nem a kritika, még csak nem is annyira a helyreigazítás végett, csak a magyarázat miatt írom. Ugye, eme blog feltett szándéka az, hogy a filozófiát, vagy a filozófiai gondolkodást egy kicsit népszerűsítse. De én meg azt látom, hogy az ide posztolóknak (a hozzászólóknak) a legtöbbször halvány segédfogalmuk sincs a blogposztban megfogalmazott problémáról. Egyszerűen nem értik a kérdést, a helyzetet, semmit sem. Tudom ennek az okát (csak nem mondom), de/és persze ezen nehéz segíteni. e ha valahogy lehet mégis (segíteni), akkor azt pl. a világosabb, pontosabb, vagy relevánsabb példákkal, és magyarázatokkal. Persze - tudom jól - ezen a szinten az is baj, hiszen a mai funkcionális analfabéta világban még annak jár a megvetés, aki (tartalomtól teljesen függetlenül, hiszen a tartalmat amúgy sem értik meg), "sokat ír". Nehéz, nehéz... ;-)

szemet 2017.12.03. 14:36:56

@ipartelep: A postban benne van hogy az erőszakoló csak titokban mehet haza (gondolom mint valamiféle tanuvédelmi programban), a társadalom szemszögéből nézve ő a börtönben szenved!

Az egésznek csak annyi nyílván a célja, hogy most pont ne az elrettentésről (függetlenül attól hogy ez fontos-e) menjen a vita hanem a másik kettőről.

Nyilván átugortad véletlenül, csak azért írom, mert vicces hogy hosszasan értekezel arról hogy az emberek nem tudják miről szól ez, és utába belemész egy ágba amit a probléma pont kizár... Így - ha akár véletlenül is de - pont az az absztakcióra/redukcióra való zsigeri képtelenség látszik rajtad is - amit számon kérsz... ;)

Han Solo. 2017.12.04. 00:17:57

Büntetés, másoknak pedig elrettentés 5 ezer éves "recept". Hammurapi kezdte.

quodlibet 2017.12.10. 10:55:12

A bűnüldözésnek és büntetésnek 3+1 célja van: 1. a bűncselekmény további folytatásának megakadályozása, hiszen ha elcsípjük a bűnöst és elzárjuk, akkor ez megvalósul; 2. az elrettentés, hogy más se kövesse el ezt a bűnt; 3. átnevelés, a bűnös jó útra térítése. Némelyek szerint: 4. a társadalom igazságérzetének helyreállítása, egyfajta jogos bosszú. Az elsőre van a legnagyobb esély – bár maffia főnökök még a dutyiból is irányítani tudnak - a másodikra kevesebb, és a harmadikra még kisebb az esély, de azért vannak jó példák is. Ebből kiindulva 2. alapján Joe elítélhető, viszont Harry büntetése aránytalan és indokolatlan, sőt káros is lehet, a börtönben Harry végleg elromlik és nagyobb bűnökre készül. Nehezebb kérdés, a „Miért ne zárjunk be valakit, akit karaktere és környezete bűncselekmények elkövetésére hajlamosít?” Talán azért, mert csak a bűn megtörténte büntethető, a lehetősége nem. Azért nem, mivel a világ nem szigorúan determinisztikus, és főleg mert nem jelezhető biztosan előre egy bűncselekmény a hajlam alapján. Cselekedeteinket a körülmények nagymértékben meghatározzák, de a körülmények nem számolhatók ki előre, így az emberi cselekedetek is kiszámíthatatlanok. Nehéz kérdés ez is: „Ha úgy gondolod, hogy a büntetés célja az igazság mérlegének helyrebillentése (ha úgy tetszik, a megtorlás), és a büntetéssel azt kapja az elkövető, amire rászolgált, akkor meg kell magyaráznod, hogy pontosan mire szolgált rá?” Itten talán a közvélemény normának tekinthető megítélése számít. Ez persze relativizálja az ítélkezést vagy a törvénykezést, így nagyon problematikus. Sokak szerint a büntetésnek nem is lehet célja a bosszú. Szóval elgondolkoztató, nehéz filozófiai kérdések ezek, az biztos. Erre sincs teljesen megnyugtató válasz.

FMR 2018.03.03. 13:49:38

A blog történetében - emlékeim szerint - először kénytelen vagyok megadni magam: fogalmam sincs, mi lehet a filozófiai értelemben adekvát válaszok azokra a teljesen jogosan felmerülő kérdésekre, dilemmákra, amelyek felmerültek a posztban. Filozófiai értelemben minden joggyakorlatnak, igazságszolgálatnak megvannak a maga hiányosságai, gyenge - tehát vitatható - pontjai. Más szóval: így vagy úgy, de önkényesek. Ez egy súlyos és zavarbaejtő megállapítás, ezzel a premisszával ugyanúgy szembe kell néznie a felvilágosult nyugati demokráciáknak - legyen szó akár a kontinentális (főként német eredetű) szemléletről, akár az angolszász igazságszolgáltatásról, büntetési gyakorlatról. Akármelyik szempontot is emeljük ki (prevenciós hatás vs. megtorlás), a büntetés soha nem lesz maradéktalanul igazságos, arányos, következésképp egyszerre csorbul a jogszerűség és a filozófiai értelemben vett igazságosság.

Ez a körülmény világosan bizonyítja, hogy minden, ami emberi kreáció (és a jog terepe, intézménye egyértelműen ilyen, minden nagyszerűségével együtt is) merőben fogyatékos, önkényes. Hibás. Ha büntetésről beszélünk, az minden esetben kompromisszumos lehet, soha nem teljesen igazságos.

További adalék, hogy eleve egyetlen bíró(ság) sem lehet soha 100%-osan birtokában minden olyan ismeretnek és/vagy körülménynek, amelynek birtokában igazságos döntést hozhat. Nem feltétlen az ügyvéd vagy ügyész hibája ez: valamely bűncselekmény körülményei természetszerűleg ritkán rekonstruálhatók minden esetben 100%-os bizonysággal. Márpedig ha így van, akkor elég akár egyetlen kivétel is, egyetlen helytelen (de akár fatális) bírói ítélet: ironikus módon maga ez a helytelen, rossz ítélet húzza ki a jogbiztonság alól a talajt, ez ássa alá a jog intézménye iránti bizalmat. A rossz hír pedig az, ahogyan erről a médiából szinte heti szinten értesülünk, hogy elég gyakoriak az ilyen rossz bírói ítéletek.

A fentiek elismerése, belátása azonban egy új irányt nyithat meg. A büntetés elméletének és praxisának felülvizsgálatát eredményezheti, amely bár nem lehet tökéletes, de amely talán jobban (igazságosabban) és hatékonyabban (kevesebb tévedéssel) szolgálja az elkövető egyénnek és a többségi társadalomnak érdekeit. Én az emberi méltóság fogalmára helyezném a hangsúlyt, a dignitásra, abban az értelemben, ahogyan Jean Améry használta. A felnőtt ember maga rendelkezhet élete felől. Egyetlen ember sem isten: a bíró maga sem. Nem dönthet életről és halálról, mert egy halálbüntetés meghozatala elvi értelemben nem különb annál, mint amit a gyilkos tesz: elveszi valakinek az életét. Erre senkinek sincs felhatalmazása. Ám meg lehet adni a lehetőségét annak, hogy valaki önmaga döntsön a büntetése mértéke felől. Szélsőséges esetekről beszélek: a tényleges életfogytiglan vagy az önként vállalt fájdalommentes halál szerintem lehetséges opciók lehetnének, de ezt a döntést az elkövetőknek kellene meghozniuk, záros határidőn belül. És sokszor van úgy, szélsőséges esetben, hogy súlyos bűnök elkövetői maguk is szenvednek bűnelkövetésre hajlamosító személyiségük miatt. Egy részük menthető, más részük (többnyire a pszichopaták) nem. Vannak, akiket elemi emberi méltóságuk megőrzése mellett egyfajta falanszterbe (vagy - rossz szó, tudom - gettóba) zárva kellene tartani, izolálva őket a többségtől (feltéve, ha bizonyítottan "áldozatok" maguk is, pl. súlyos abúzus, gyerekkori traumák, torz szocializáció miatt), miközben kitartó, rehabilitációs célú terápiában vesznek részt, mások, a menthetetlenek pedig maguk dönthetnének a legszélsőségesebb ítéletek között.

Tudom, elkalandoztam. A lényeget nem tagadhatom: nincsen sem ideális, sem optimális megoldás. A jog szükséges rossz. Alkalmatlan az igazságnak igazságos érvényesítésére, de nincs erre jobb, hatásosabb, fejlettebb eszköze a felvilágosult társadalmaknak. Javítani persze lehetne rajta: még pontosabb, még egyedibb (testreszabottabb), egyúttal az emberi méltóságot még inkább figyelembe vevő bírói gyakorlat révén. Ez persze így hablatynak tűnhet, de egy biztosan megállapítható: a börtön, fegyház intézménye alapvetően elvéti a célt. Mint büntetési eszköz, megbukott. A menthető bűnösöket cinkosokká, még bűnösebbekké zülleszti, totálisan demoralizál. A menthetetlen bűnösöktől viszont megvonja az emberi méltóságot: a jogot arra, hogy ha úgy akarják, önmaguk vethessenek véget a gyötrelmeknek. Egy az emberi létezés inherens attribútumai (úgy mint önzés, nyereségvágy, féltékenység, indulatok, a mindenkori - és ezért relativisztikus -
konvencióktól, normáktól való elütő hajlamok, deviáns tettek stb.) iránt fogékonyabb és megértőbb joggyakorlat, igazságszolgáltatás mindesetre mindenképp igazságosabb, méltányosabb lehetne. Ha tökéletes nem is, de tökéletesebb. Morálisabb. Emelkedettebb. Emberibb.

Várom a következő posztot!

FMR 2018.03.17. 12:03:48

@ipartelep: "Az erkölcs, az bizony egy - ezzel most sokakat meg fogok lepni - nem abszolút, hanem nagyon is kor- társadalom- és kultúra-függő dolog. Ami ennek megfelelően, helyenként, és időben is változik. "

Az erkölcsi relativizmusról beszélsz, ami erősen problematikus, vitatható álláspont (ahogyan minden pragmatizmus is az). Egyáltalán nincs ugyanis szó arról, hogy az erkölcs nem több vagy más hely és idő függvényében változó "kor- társadalom- és kultúra-függő dolognál". Merő önkény és cinikus pragmatizmus az, ha az erkölcsről ennyit és csak ennyit tudunk és merünk gondolni. Mind a nyugati, mind a keleti eszmetörténetben kimutathatók azok az etikai maximák, amelyek nemcsak közös részhalmazokat jelentenek, de amelyek érvényessége mind racionálisan, mind intuitíve is könnyen beláthatók. Anélkül is, hogy az illető akár vallásos lenne, akár Mórickának hívnák, akár mindkettő igaz lenne rá.

FMR 2018.05.21. 21:52:52

Nem lesz több poszt?

namit 2018.05.22. 09:00:45

@FMR: valószínűleg nem.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2018.05.22. 22:00:03

@namit: Érdekelne, hogy miért nem lesz.
Kifogytak a filozófiai témák?
Kifogytak az ilyen szinten megtárgyalásra érdemes filozófiai témák?
Elfogyott a bloggazdák kedve?
Megkapták a válaszokat azokra a kérdéseikre, amelyekre kíváncsiak voltak? Hogy hogyan műxik ez, meg stb.?
Belátták, hogy az ilyen filozófiai blogolás nem, vagy csak érzékelhetetlen mértékben viszi előre a filozófia népszerűsítésének ügyét?
Vagy egyéb okból?

Szerintem meg folytatni kéne. Ez a blog az egész magyar blogszféra egyik legjobb, legértelmesebb, leghasznosabb blogja. A filozófia elsőrendű értelme, és haszna nem az, hogy "tételek" megoldásait tanulja meg belőle az alany (mint az oskolában ugye), hanem az, hogy mély, és minőségi gondolkodásra késztessen. Éppen ez ügyben tehet jó szolgálatot ez a blog. Igaz, hogy csak kevesek tudnak az ilyesmiből tanulni, de hát az is végtelenszerese a semminek.

FMR 2018.05.28. 11:14:04

@namit: Sajnálom, ha nem lesz folytatás. Egészen különleges ez a blog a tengernyi sok hitvány szemét között, hiánypótló.

Ha nem lesz folytatás, akkor itt köszönöm meg a sok évnyi munkát és gondolatokat.

Om mani padme hum.
süti beállítások módosítása