A padláson, egy ütött-kopott ládában régi füzetre bukkansz. Nagyapád naplója, aki alig pár éve halt meg 89 éves korában. Kíváncsian olvasgatni kezded, mert nagypapi soha nem beszélt a fiatalkoráról. Már az első pár oldal alapján megérted, miért nem. Amikor eléred az 1944-es évet, szomorúságod kétségbeesés váltja fel. Úristen! Miket tett ez az ember! Bárcsak meg nem történté tudnád tenni! Amikor szédelegve felállsz, különös gomolygás támad előtted. A gomolygásból kilép egy férfi, s aziránt érdeklődik, hogy hol van, mert alig pár perce még 1944-ben volt, s javában üldözte valaki. Rosszat sejtve megkérdezed, hogy ki volt az illető. Jogosan féltél: a nagyapád volt az. Star Trek rajongó lévén minden világos számodra. A gomolygás egy féregjárat. Nem tétovázol. Sportlövő révén van nálad otthon fegyver. Felmarkolod, megtöltöd, és belépsz a féregjáratba. Két perccel később kilépsz a féregjáratból, s rögtön meg is pillantod nagyapádat. Ráemeled a fegyvert. A feje ott van pontosan a célkeresztben. Szemed éles, kezed biztos. Meghúzod a ravaszt, és akkor hirtelen … paradoxon!

EGYFELŐL: az efféle szituáció fizikailag lehetséges abban az értelemben, hogy a fizikai törvények nem tiltják. Az általános relativitáselmélet megengedi a zárt időszerű görbéket. Ha ezek mentén haladunk a téridőben, az utazás közben eltelt személyes idő különbözik az indulás és az érkezés időpontja közötti időtől. Amikor kilépsz a féregjáratból, az órád szerint 2 perc telt el, de valójában 70 évvel korábban vagy, mint mikor elindultál.

Elképzelhető, hogy bár a fizikai törvények megengedik az időutazást, a mi univerzumunk bizonyos esetleges vonásai kizárják azt – erre azonban nincs bizonyíték. Szintén elképzelhető, hogy bár az időutazás lehetséges, az emberi lény számára nem az, mert nehézkesebbek és sérülékenyebb vagyunk, mint az elemi részecskék. De most ne spekuláljunk arról, amit nem tudunk. Vegyünk nagy levegőt, és tételezzük fel, hogy nincs olyan ismeretlen fizikai tény, amely kizárná az időutazást.

Szóval akkor ott lehetsz 1944-ben, kezedben a fegyverrel. Egy jó lövész egy jó fegyverrel gond nélkül lelőhet valakit. Jó lövész vagy, jó fegyverrel. Tehát: lehetséges, hogy lelődd a nagyapádat.

MÁSFELŐL: 1944-ben nagyapád még nem ismerte a nagymamát. Ha 1944-ben meghal, nem is ismeri meg, s akkor te sem születsz meg, így hát le sem lövöd. Az a feltevés, hogy lelövöd, ellentmondáshoz vezet, ezért lehetetlen. Emellett van egy másik megfontolás is. A múlt nem megváltoztatható. Nagyapád 89 éves korában halt meg. Valaki nem halhat meg egyszer 89, egyszer huszonvalahány éves korában. Ezért akármit is ügyködsz te ott 1944-ben, nagyapád 89 éves korában hal meg. Tehetsz valami olyasmit, ami befolyásolja a dolgok menetét – lehet, hogy időutazásod nélkül a dolgok másként alakultak volna, mint ahogy ténylegesen alakultak –, de semmi olyasmit nem tehetsz, ami miatt a dolgok másként alakulnak, mint ahogy ténylegesen alakultak. Közreműködhetsz az eseményekben, de nem változtathatod meg őket. Mivel nem változtathatsz azon, hogy nagyapád 89 éves korában hal meg, lehetetlen, hogy lelődd a nagyapádat.

Akkor most lehetséges, vagy lehetetlen? Na, mit gondolsz?

 David Lewis nyomán