"De akkor mi a baj a zsarolással? Ez valójában két kérdés: (1) miért büntetjük a zsarolást, ha az iménti eseteket nem büntetjük? (2) Miért erkölcsileg megengedhetetlen a zsarolás, ha a párhuzamos esetek nem azok?""

Van egy döntő különbség a CBS producerének viselkedése, fellépése, és az említett 4 eset között (amelyek csak bizonyos, nem eredendően kézenfekvő, tág értelmezési keretek között értelmezhetők ugyanakkor és csakis szubjektív/partikuláris szempontból zsarolásoknak). Míg a CBS producere minden előzmény nélkül, váratlanul és agresszív módon lépett fel áldozatával szemben, addig a másik 4 eset olyan terepeken zajló játszmák, amelyek nem minden előzmény nélküliek, tehát felfoghatók reakcióknak, taktikai, üzleti, magánéleti stb. lépéseknek, és amelyek önmagukban, a maguk partikuláris mivoltjukban nem ütköznek evidens módon a jogba és/vagy a morálba, még akkor sem, ha amúgy nem feltétlen zajlanak morális terepen (mint pl. a fogyasztói társadalam piaca, amelynek kereteit ugyan épp a jog biztosítja, de maga és játékszabályai mélyen immorálisak). Amíg tehát mind a 4 esetben a lépések így vagy úgy, de meglévő szituációkból fakadó következmények, reakciók, és ennyiben elfogadhatók, még ha kellemetlen következményekkel is jár az egyik félnek - és függetlenül attól, hogy ezek a következmények, reakciók épp mennyire szimpatikusak -, addig a CBS producerének lépése objektív szempontból is aljas és önkényes, amit semmi sem indokolhat (leszámítva a producer romlott személyiségét, mint kiváltó okot).

A zsarolás mindenképp elítélendő emberi aktus, mégpedig a szónak mind jogi, mind morális, mind hétköznapi, konvencionális használati értelmében.

I. Jogi értelemben azért elítélendő a zsarolás, mert a zsarolónak minden esetben agresszív tettéről van szó (itt: a szóbeli fenyegetés is tett ebben az esetben), ahol a másik, a zsarolt óhatatlanul is defenzív szerepbe került áldozat, aki - lemondva a társadalmi szerződés alapján az önkényes revans lehetőségéről (az önbíráskodásról) - csak a törvény erejében bízhat. A zsaroló megsérti a zsarolt magántulajdonát és/vagy becsületét és/vagy jó hírnevét stb. Túl ezen: a zsaroló olyan árat ad kér a fenyegetéstől való elállásért, amely méltatlan és aránytalan a zsarolt szempontjából.

II. Morális értelemben azért elítélendő a zsarolás, mert a zsaroló aljas módon megsérti a zsarolt emberi méltóságát, autonómiáját, és individuális életének olyan területeibe tör be, amely számára, másik individuum számára különben terra incognita, legyen szó a zsarolt vagyonáról, magánéletéről, szexuális szokásairól, vagy bármilyen egyéb, privát természetű ügyéről. Ráadásul nem pusztán "betörésről" van szó (amely aktus önmagában is immorális), hanem a zsarolt "kifosztásáról" (nem feltétlen csak anyagi értelemben), éspedig kizárólag a zsaroló számára hasznos módon.

III. Konvencionális értelemben pedig azért elítélendő a zsarolás, mert bár nem reflektál a "nép egyszerű gyermeke" a zsarolás aktusára mint olyanra, de mélyen belül mégis átérzi mindazt, amiről itt szó van, és tudattalanul is szolidaritást vállal egy olyan emberrel (illetve az illető helyzetével), aki akár őmaga is lehetne, és akit méltatlanul, indok nélkül szorítottak sarokba: aki az egész szituációra nem adott okot.

A fenti különbségek miatt tehát szerintem nem kell felülvizsgálni a Btk-t (a vonatkozó részben biztosan nem). Nem mindenben tükrözi vissza a mindenkori, és kulturálisan-historikusan befolyásolt Btk. az ember eredendő, természetes morális érzületeit, de ami a zsarolást illeti, itt nem érzek disszonanciát.

Javítás: "Túl ezen: a zsaroló olyan árat KÉR a fenyegetéstől való elállásért..."

Elnézést.

Hát ez nem túl nehéz eset. A zsarolással az a helyzet, hogy az (valóban) egy fenyegetés- és követelés tartalmú szabadságkorlátozó aktus (végül is). Na most, az ilyen fenyegető-követelő aktusok egy folytonossági skálán helyezkednek el. Amely skála egyik vége felé, a nagyon súlyos, emberéletekkel, és nagy pénzekkel (vagy egyéb nagy téttel) játszó fenyegetések vannak. A skála másik végpontja közelében meg az olyan esetek, amelyek a hétköznapi megítélés szerint már nem is minősülnek zsarolásnak, amelyek szinte mindennaposak, amelyek részei a napi konfliktusmegoldásoknak - de persze ezek is tartalmazzák, a fenyegetés- követelés kettőst, ha esetleg itt már nem is direkt, és közvetlen, hanem valamilyen elfedett, álcázott formában.

Na most, ezt a skálát, vagyis az ezen lévő eseteket, az ember a természetes (vagy akár mesterséges, valamely normarendszer szerinti) erkölcsi megítélése, érzéke alapján minősíti. A nagyon enyhe esetekre azt mondja, hogy szódával elmennek, azok elnézhetőek, esetleg ő maga is el-elkövet olyasmit néha (ki nem zsarolta még valamely rokonát "érzelmileg"?), míg ugye, ahogy súlyosodnak az esetek, úgy először egyre szigorúbb erkölcsi megítélés alá esnek, majd úgy kezd irántuk egyre inkább érdeklődni a büntetőjog is.

Az, hogy az "ez még belefér", az "ejnyebejnye, ez nem szép", az "ezt azért mégsem szabad", és a "na ilyenkor a rendőrség hol van", a skála egyes pontjait megítélő vélemények között pontosan hol húzzuk meg az szokásjogi, erkölcsi, büntetőjogi határokat, az határozottan nem abszolút, hanem egy kultúrafüggő dolog. Tulajdonképpen a civilizáltság aktuális, helyi állapotától függő.

Tehát a válasz: A fenti esetek minőségi szempontból nem különböznek egymástól, mert mindegyik tartalmazza fenyegetés-követelés, vagyis a zsarolás elemeit. De mennyiségi szempontból, vagyis ezen elemek súlya, és azok következményei szempontjából nagyon erősen különböznek egymástól, és emiatt a társadalmi elfogadottság, a morális, vagy büntetőjogi megítélés szempontjából is.

Így legfeljebb annyi a teendő, hogy teljesen pragmatikus szempontokat figyelembe véve, az említett skálán, ide-oda tologatjuk azokat a markereket, amelyek az egyes megítélésfajtákat (morális-büntetőjogi) elválasztják egymástól. De ezt gyakorlatilag folyamatosan meg is tesszük, hiszen sem a jog, se a morál nem köbe vésett, időtlen idők óta állandó "alkotmány".

@ipartelep: Tökéletesen nem értünk egyet. Te relativizálod, szubjektivizálod azt, ami itt tisztán objektiválható. Az egész hozzászólásod azt bizonyítja, hogy bedőltél egy bizonyos Glanville Williams és Joel Feinberg gondolatkísérletének, pontosabban blöffjének.

A fenti esetek (a CBS egyik producere vs. 4 különböző, ámde nagyon is hétköznapi eset) nagyon is minőségileg térnek el egymástól. Ennek belátásához épp az kell(ene), hogy különbséget tudjunk tenni elvi, morális és pragmatikus szempontok, érdekek között.

A jog nem örökérvényű, bár bizonyos alapvető jogi előírások tekinthetők általánosnak és ekképp örökek. A morál bár valóban speciálisan emberi kreáció (és ennyiben tagadhatatlanul illuzórikus), "eszmei üzenete" mégis egyfajta hiposztazált Örökkévalóság hangján szólal meg.

@FMR: Meglepve értesülök arról, hogy állítólag "bedőltem" valami gondolatkísérletnek, ami blöff.
Amennyiben a fenti blogbejegyzés egy gondolatkísérlet (vagy blöff), és az arra való válaszolás "bedőlés"-nek számít, akkor bedőltem. De csak akkor.

@ipartelep: Nyilván nem erről van szó. A válaszod tartalma az, ami szerintem erősen vitatható, és csak annyiban dőltél be a két úr felvetésének, amennyiben elismered, hogy a producer-féle zsarolás és a 4 különböző eset között csupán mennyiségi, és nem minőségi különbség van.

@FMR: Nem dőltem be senkinek. Mindig önálló véleményt fogalmazok meg, és ebben más véleménye közvetlenül semennyire sem befolyásol. Olyan van, hogy valakivel egyetértek, mint ahogy olyan is van, hogy nem értek egyet vele. De az egyetértést "bedőlésnek" nevezni, az komolytalan.

Azt meg elmagyaráztam, hogy ez a zsarolás téma miért "folytonos" jellegű, miért egy minőség, és azon belül miért vannak különféle fokozatok, vagyis mennyiségek.

@ipartelep: Rendben, elhiszem, az első részt illetően meggyőztél, visszavonom, talán rosszul láttam. Viszont a zsarolást illető magyarázatodat továbbra is elutasítom, éspedig mindenekelőtt azon döntő különbség alapján, ami az első hozzászólásomban szerepel.

@FMR: Erre is egyszerű a válasz: Az általad mondott "döntő különbség", csak különbség, de minőségi szempontból nem döntő. Hiszen a zsarolás minőségét, a differentia specificáját a fenyegetés, és a követelés adja, nem pedig az, hogy az milyen körülmények közepette, előzmény nélkül, váratlanul, és agresszíven állt-e elő. Ez utóbbiak már csak a zsarolás fokozatát határozzák meg, vagyis azt, hogy a dolgot enyhének, elnézendőnek, esetleg "szokásosnak" vagy büntetendőnek tartjuk.

@ipartelep: az emberi világban minden cselekedet függ a körülményektől, a szándékoktól, az esetleges következményeitől, a kultúráról, miegymástól. (Ha nem így lenne, akkor az egyes országok jogrendszerei sem térnének el, hanem egyforma regulatív erővel és jogszabályokkal bírnának.) Az, hogy a zsarolás differentia specificáját a fenyegetés és a követelés adja, téves, és a 2 fogalom helytelen értelmezésén alapul, hiszen akkor ezzel az erővel például minden üzleti (ellen)lépés is felfogható zsarolásnak, márpedig nyilvánvaló, hogy erről szó sincs. Sajnos a zsarolás fogalmának ilyen analitikus értelmezése, felbontása egy újabb ékes példája annak, hogy az analitikus filozófiával mennyire nem megyünk semmire akkor, ha példéul etikai kérdésekről van szó.

A zsarolás attól zsarolás, hogy védhetetlen, alaptalan, gyakran minden előzmény nélküli, és a másik (ember vagy csoport) sarokba szorítását jelenti, sokszor vállalhatatlan feltételeket támasztva, az emberi méltóságot ignoráló áldozatot kikövetelve. A 4 esetben viszont játszmákról, alkukról van szó, amelyek lehetnek ugyan kellemetlenek és nagyon irritálóak - mind kívülről nézve, mind a résztvevők számára -, de hatásuk nem kezdik ki a másik emberi méltóságát, nem lehetetlenítik el anyagilag, nem gázolnak becsületbe stb-stb. És van még valami: a zsarolás lehet ócska blöff is. A CBS producerének fellépése lehet egy merő hazugság is, amellyel sarokba szoríthat valakit, márpedig akit lejáratnak, rossz hírnevét keltik, valótlan vádakkal illetik, az önmagában is jogba és a jó erkölcsbe ütközik. (Ezt a témát járja kiválóan körbe a dán 'A vadászat' c. film. Akit egy közösség alappal vagy alaptalanul stigmatizál, az csak áldozat lehet, és később nem az számít már, hogy a kiközösítésnek volt-e valós alapja vagy sem - a tény sajnos elég.) A 4 esetben viszont válaszlépésekről van szó, nem olyan blöffről, amely a másik ellehetetlenítését és/vagy aránytalan mértékű önös érdekeket szolgálja.

@FMR: Igen, valóban arról van szó, hogy én szeretem "analitikusan" elemezni a dolgokat. Ha neked az analitikus filozófia, vagy módszer nem tetszik, az a te bajod.

Az én bajom meg az, hogy gyakorlatilag már elmondtam a lényeget erről az ügyről. Bármit mondok, az már csak ismétlés, és azt nem szeretem.
De lehet, hogy nem volt egészen érthető, és talán van egy kis esély a megértésre, ezért még magyarázom:

Igen, a zsarolás lényegi jellemzői a fenyegetés, és a követelés. Ezt ugye, te tagadod, és helyette azt mondod, hogy a zsarolás lényege a "védhetetlen, alaptalan sarokba szorítás". Vagyis, ennek megfelelően, ha téged egy este, egy sötét utcában védhetetlenül, és alaptalanul sarokba szorít néhány agresszív ember, akkor ez a te fogalmaid szerint zsarolásnak számít.

Én erről nem azt gondolom, hogy te nem tudod, hogy mi a zsarolás, hanem csak azt, hogy mindenképpen ellent akartál mondani nekem (mivel valószínűleg nem tetszett, a "analitikus filozófiai"-nak gondolt véleményem), és ebből ilyen faramuci dolog jött ki.

Na most - egyetértve a blogposzttal -, én nem arról beszéltem, hogy az említett négy enyhe zsarolási eset (amelyek szintén tartalmazzák a jellemzőket, a fenyegetést, és a követelést), azok _jogi értelemben_ is zsarolásnak számítanak. Hanem éppenséggel pont arról beszéltem, hogy ez a fenyeget-követel műfaj, ez széles skálájú. Az enyhe esetektől, amelyeket mindenki elkövet néha, és senki nem ítél el, a morálisan elítélhetőkön keresztül, a büntetőjogilag elítéltekig.
Ezek a fogalom differentia specificája értelmében mind a zsarolás valamilyen esetei.

A zsarolás fogalmának, így van, vagy lehet egy köznyelvi, és egy filozófiai értelme. Én a filozófiairól beszéltem, te inkább a köznyelviről, már amennyiben azt leszűkíted a szigorúbb esetekre. De hogy miért nem fogadod el az említett differentis specificát, és helyette miért mondasz egy teljesen rossz jellemzőt, azt neked kéne kiderítened.

@ipartelep: " Vagyis, ennek megfelelően, ha téged egy este, egy sötét utcában védhetetlenül, és alaptalanul sarokba szorít néhány agresszív ember, akkor ez a te fogalmaid szerint zsarolásnak számít."

Természetesen nem, a szavaimat érdemes itt absztrahálni, és nem in concreto értelmezni, amely kognitív funkció azért elvárható valakitől, aki azt állítja magáról, hogy kedveli az analitikus filozófiát. Ha így kifordítod a szavaim, úgy ez kizárólag rólad szól és téged minősít, ami egyben megerősít arról a tényről is, hogy nem csupán az analatikus filozófia áll hozzád közel (amivel önmagában semmi gond nincs, habár itt totális mellékvágány), hanem a szofista szócséplés is, aminek része másik szavainak szándékos vagy nem szándékos, de mindenképp önkényes kifordítása.

Nem _mindenképpen_ akartam ellentmondani neked, hanem ki akartam mutatni - minden jel szerint hiába -, hogy csak azért, mert egy fogalomban valaki(k) rámutat(nak) két meghatározó (vagy legmeghatározóbbnak) vélt jellemzőre, attól még teljesen életszerűtlen és abszurd eredményhez jut(nak). (Végül is lehet analitikusan megközelíteni például a halál, a szerelem, az erotika, a szorongás, az idő fogalmát és/vagy fenoménjént is. Csak minek.)

@FMR: Szerintem meg az a "szofista szócséplés", amit most te műveltél itt. Bárhogyan is absztrahálod a "védhetetlen, alaptalan sarokba szorítás"-t. abból nem fog a zsarolásra jobb jellemző kijönni, mint a "fenyegetés, és a követelés".
Vagyis mondtál valamit, aminek vagy nincs értelme, vagy rossz, használhatatlan módszer: Absztrahálással sem tudsz jobb jellemzőt mondani a zsarolásra.

Nem mutattad ki, hogy a zyarolás jellemző tulajdonságai életszerűtlen eredményre vezetnének. Viszont azt sikeresen kimutattad, hogy a te általad írt jellemzők arra vezetnek.

Össze-vissza beszélsz, ráadásul, még te vádolsz engem szofizmussal.

Természetesen az is tartalmatlan marhaság, amit az utolsó (a zárójeles) mondatodban írsz. Az analitikus megközelítés nem felesleges, és nem eleve hibás (nem "minek az?"), hanem az maga a leghelyesebb, legjobban használható, leginkább bevált filozófiai módszer.
Az, hogy téged egyszer valaki, valahol megfertőzött az analitikus filozófiával szembeni fóbiával, az ezen semmit nem változtat.

@ipartelep: vicces vagy, csak hajrá. Nnnna, ennyi.