Képzeljünk el egy kiállítást, melyen nyolc tárgy szerepel, köztük hat festmény, mégpedig a következők:
A Vörös-tengeren átkelő izraeliták
A művészt Søren Kierkegaard dán bölcselő leírása inspirálta. A kép azt a pillanatot ragadja meg, amikor az izraeliták már átkeltek, az üldöző egyiptomiak pedig már a vízbe fulladtak.
Kierkegaard hangulata
Ezt a festményt is Kierkegaard inspirálta, de nem a Kierkegaard leírta festmény, hanem a megjegyzés, melyet Kierkegaard a leíráshoz fűz, ti. hogy az ő élete is olyan, mint ez a festmény.
Vörös tér
Absztrakt tájkép a híres moszkvai térről.
Vörös négyzet
Letisztult szuprematista alkotás, egyúttal tiszteletadás az irányzat alapítójának, Kazimir Szeverinovics Malevicsnek.
Nirvána
A keleti vallásokban a létezés örök körforgását, a szamszárát, lekicsinylői vörös porként emlegetik. Ez a mélyen metafizikus mű azt a gondolatot fejezi ki, hogy a nirvána, a létezés körforgásán túli, megvilágosodott, vágymentes állapot valójában egy és ugyanaz, mint a szamszára.
Csendélet
A művész Henri Matisse művészeti vállalkozását kívánja továbbfejleszteni és radikalizálni.
Gondolatébresztőként két további tárgy is szerepel a kiállításon, melyek azonban nem műalkotások.
Egy vörös ólommal megalapozott vászon, melyre Giorgione, ha megéri, minden bizonnyal egy Az alvó Vénuszhoz hasonló halhatatlan művet festett volna. De nem érte meg.
Tányéralátét az egyik kurátor háztartásából.
Ennyi a kiállítás. Hat festmény: hat különböző festmény, nem egyazon festmény kópiái, melyek már csak azért sem azonosak, mert különböző műfajba tartoznak. Két tárgy, amely nem festmény, jóllehet az egyiknek van némi művészettörténeti érdekessége. Mind a nyolc pontosan ugyanúgy néz ki.
Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet két ugyanolyan dolog közül az egyik műalkotás, míg a másik nem. Hogyan lehet két ugyanolyan dolog két különböző műalkotás?
Na, mit gondolsz?
Arthur C. Danto nyomán
FMR 2014.04.19. 13:34:18
"Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet két ugyanolyan dolog közül az egyik műalkotás, míg a másik nem. Hogyan lehet két ugyanolyan dolog két különböző műalkotás?"
A kérdés akár releváns is lehetne, ám nem e poszt szerint. A szóban forgó művek valójában nem művek. Egyik sem. De még csak nem is tárgyak. Hogy egészen pontosak legyünk: ezek mindegyike kétdimenziós síkidomok, vörös színű négyzetek, semmi más. Már a felvetés is, miszerint ezek közül bármelyik is esetleg műalkotás lenne - abszurd és életszerűtlen. A "képek" melletti cím vagy egy történetet takar, vagy egy szándékról szól. A "képek" azonban egyiket sem tükrözik vissza, és ennek semmi köze az alkotáshoz vagy a művész szándékához, annál több azonban az emberi ostobasághoz.
Ez a poszt tehát bármennyire is szeretné, valójában NEM egy valódi filozófiát fogalmaz meg.
Koós István 2014.04.19. 19:22:08
Danto nyilván arra gondol, hogy eléggé relatív az, hogy mit tekintünk műalkotásnak. Ez egyrészt függ a művészi értéktől, de ugyanúgy függ a kulturális kontextustól, vagy amiről Derrida beszél, a keretezéstől. (Vagy ott van ugye Duchamp WC-csészéje). Előfordul, hogy olyamsit tekintünk műalkotásnak, amit a maga korában pl. használati tárgynak szántak.
De ezt a problémát szerintem jobban be lehetne mutatni konkrét történeti példák elemzésén, mint ilyen elvont példákon. Már eleve az eleje hülyeség, amikor arról van szó, hogy a piros kép megragad egy pillanatot, hiszen ez egyáltalán nem ábrázol semmit. A műalkotásnak persze nem kell mimetikusnak, de akkor ne mondjuk rá azt, hogy ábrázol valamit.
FMR 2014.04.19. 19:35:37
szemet 2014.04.22. 08:36:45
Ez pedig a formális vagy egzakt vagy egyértelmű leírások, illetve az az agyunk asszociatív, környezetfüggő működése közti ellentét.
A kommunikációban gyakran törekszünk egzaktságra, egyértelműségre, ennek egyik eleme, hogy világot megpróbáljuk entitásokra szabdalni, lehetőleg olyan határvonalak mentén, hogy dolgok definíciója környezetfüggetlen legyen: azaz a dolgok "mi"-sége teljesen meghatározható legyen a dolgok belső (inherens) tulajdonságai alapján.
Ezzel szemben az agyunk (mint minden neurális háló) asszociatív, környezetfüggő módon azonosítja a tárgyakat. Egy magas szintű példa: pl. egy tömítőgyűrűt ha magában van annak látunk ami, ha mellé teszünk más betű alakú tárgyakat amik együtt egy értelmes szót adnak ki O betűnek fogjuk látni. (ez egy tanult asszociáció, analfabétákra nem működik)
De ez alacsonyabb szinteken is így működik: példa rá a rengeteg vizuális illúzió, itt adott ábra környezete miatt látjuk másnak valami méretét, területét, színét, fényességét, párhuzamosságát stb... Ezek az környezetfüggő értelmezések már nem tanult dolgok, inkább "bedrótozottak".
A környezetfüggő értékelés adja nagyon gyakran a hétköznapi fogalmak definiálási nehézségeit. A definíciót ugyanis inherens tulajdonságokra akarjuk alapozni, míg a felismerésük belső működésünkből adódóan kontextusfüggő - ezt a kettőt kell összeegyeztetni.
Köv. kommentben leírom a másik asszociációmat.
szemet 2014.04.22. 08:56:16
A fenti példák kimondottan extrémek. Ez a "művészet" fogalmába talán belefér. Egy formálisabb keretrendszerben (pl. számítógépek, számításelmélet) viszont tárgyalható az értelmezett tárgy és az értelmező értelmezése közti információs távolság.
Ennek félresiklására jó példa Searle fala.
Ő azt mondja tetszőleges dolog tekinthető számítógépnek. Eddig ok lenne, ez az u.n. pancomputationalism (= a világ egy számítógép = a világ kiszámítható, szimulálható) elve lenne.
Aztán azt mondja, hogy egy kellően komplex dolog és egy tetszőleges program között izomorfizmust lehet létesíteni: példája a fal implementálja a wordstar szövegszerkesztőt (ha megvan az izomorfizmus amivel az állapotaikat megfeleltetjük egymásnak)
Ezzel azt mondja, hogy minden általános célú számítógép: ez viszont nem igaz, ha a Turing által adott praktikus definícióját vesszük arra, hogy mit tekintsünk általános célú gépnek (ez kb. a bevezető szintű szám. elm. kurzus anyaga):
Azt ahol az izomorfizmus leírása egy egyszeri konstans méretű dolog ami azután az összes elképzelhető programra változtatás nélkül működik
Pl. az én mostani gépem izomorf a C64-gyel, mert tfh. van egy 1 Mb-os (konstans méretű) emulátorom, ami a világon elképzelhető összes (megszámlálhatóan végtelen) C64-es programot átfordítja az én gépemre. Ha tehát a C64 általános célú sz.gép akkor az enyém is az. A falhoz nem tudunk ilyen konstans méretben leírható általánosan minden programra működő izomorfiát elképzelni, hanem minden programhoz külön-külön kel leírni az izomorfiát - az információt tehát az izomorfia leírása tartalmazza, az értelmezés nem pedig az értelmezett.
Itt az a különbség a művészethez képest, hogy van egy formális definíció amit a többség elfogad (Searle nem, anélkül, hogy megindokolná mi a baja Turing praktikusan nagyon jól működő definíciójával). Így tehát van mivel ütköztetni a szubjektív értelmezéseket.
A művészetek tárgyai azonban általában nélkülözik ezt a formális definíciót, így kevés alapunk van bátran kijelenteni, hogy a fenti négyzetek nem lehetnek jó reprezentációi a címeknek. Lehet akár megállapodás kérdése is az egész. Az izomorfia, megfeleltetés 100%ban lehet az értelmezőben is, ez belefér a művészetbe:
Az alkotások lehetnek pusztán alternatív jelölők is. pl. a "Vörös tér" betűsor sem emlékeztet a tényleges vörös térre.
FMR 2014.04.22. 10:17:46
szemet 2014.04.22. 10:26:39
Sokszor pont ez a fajta tiltakozás amit kiváltanak belőled, volt maga a cél - tul. képpen mos épp te magad "adod alájuk a lovat".
szemet 2014.04.22. 10:27:42
a művészet meg nem ilyen.
FMR 2014.04.22. 10:31:57
"A művészetek tárgyai azonban általában nélkülözik ezt a formális definíciót, így kevés alapunk van bátran kijelenteni, hogy a fenti négyzetek nem lehetnek jó reprezentációi a címeknek. Lehet akár megállapodás kérdése is az egész. "
Én ezzel szemben azt állítom, hogy _minden_ alapunk megvan arra, hogy a fenti négyzetek 1) nem műalkotások, 2) nem lehetnek jó reprezentációi a címeknek, és az "egész" nyilván nem lehet megállapodás kérdése. Sem.
szemet 2014.04.22. 10:38:58
Művészet-e a kínai és Japán kalligráfia?
Ott egyszerre értékelik a művészi kivitelezést (ami lehet minimalista mint itt a négyzetek), de közben szem előtt tarják a szimbólumok jelentését (pl. gondolom nem raknak mondjuk egy tárgyaló vagy egy étterem falára obszcén jelet). A jelek jelentése pedig puszta konvenció, megállapodás és hagyomány kérdése - azaz legtöbbször nincs direkt kapcsolat (vagy már elhalványult) a forma és a jelölt dolog között.
szemet 2014.04.22. 10:45:06
www.youtube.com/watch?v=9_7loz-HWUM
Vagy ez csak hangszerek által keltett levegőrezgés? Semmi más. (Te: "ezek mindegyike kétdimenziós síkidomok, vörös színű négyzetek, semmi más")
Amennyiben nem "ilyen" Faun délutánja akkor ez nem is művészet?
FMR 2014.04.22. 10:50:36
A kínai és japán kalligráfiában és mondjuk egy szürrealista (vagy bármilyen) festményben csak annyi a közös, hogy mindkettő az emberi kultúra része, ám míg egy szürrealista (vagy bármilyen) festmény semmilyen praktikus célt nem szolgál, addig a japán és kínai írásjelek igen - függetlenül azok mesteri és elbűvölő cizelláltságától.
FMR 2014.04.22. 11:03:10
szemet 2014.04.22. 11:15:35
neked valójában nem is az értelmezhetőséggel van a fő problémád, hanem a létrehozáshoz szükséges képességekkel illetve azok hiányával.
Tehát egy kellőképpen tehetséges mester (akit képességei miatt nehéz utánozni), alkothat absztrakt műveket és elláthatja tetszőleges címkékkel: az művészet.
A vörös négyzettel meg valójában annyi a bajod, hogy te is tudnál ilyet alkotni.
FMR 2014.04.22. 11:22:53
szemet 2014.04.22. 11:28:24
És ezek egyike, hogy a fenti négyzetek is műalkotások. Vagy nem?
Vagy többféle megközelítés lehet, KIVÉVE a fenti? Akkor miért gondolják egyesek hogy a fenti is ok? Nem lehet az, hogy nincs is objektív, formális kritériuma a művészetnek?
Különben az ilyen Danto féléknek meg kéne hajolniuk az OBJEKTÍV TÉNYEK előtt. Akkor szerinted miért nem teszik?
FMR 2014.04.22. 11:43:47
szemet 2014.04.22. 13:03:45
Az hogy a művészet, a művészi érték, esetleg egyéb értékválasztások szubjektívek, azaz kultúra vagy értelmezőfüggőek, szerintem korántsem ördögtől való állítás, minimum vitaképes.
Részben pont mivel - mint kifejtetted - a művészetnek gyakran nincs praktikusan hasznos célja, ami előtt meg lehetne hajolni - azaz általában senkit nem ér közvetlen praktikus hátrány mert valamit művészi értéknek tart, tetszik neki, vagy épp fordítva. Nehéz lenne bárkit is a "nyers tényekkel" kényszeríteni, hogy megváltoztassa a művészetfelfogását.
De ez nem jelenti azt, hogy akkor minden tényt kidobhatunk az ablakon:
pl. ettől még mondjuk egy meggyőződéses "fényevő" nem sokáig lehet az. A tények hamar kényszeríteni fogják, hogy így vagy úgy befejezze.
szemet 2014.04.22. 13:57:17
Vagy utalhatok a már leírt példámra is. Semmi hátrány nem ér, ha inkább bennem mint értelmezőben van a vörös tér praktikusan is hasznos reprezentációja szemben a piros négyzettel. Praktikusan persze nem fogom megtalálni a GUM áruházat a vörös négyzetet térképként tekintve, de nem is ez a művészet célja.
Searle azonban sosem ír cikket a fallal, épp amiatt a tény miatt, hogy ha Wordstarnak értelmezné a falat a Wordstar információs értelemben akkor is az értelmezőben lenne nem pedig a falban - így aztán biztos vagyok benne, hogy a falat ténylegesen ki is hagyta a cikkírási folyamatból! Itt pont az a hibája, hogy nem állítja nyíltan, hogy ez csak az ő szubjektív, vagy akár művészi értelmezése a dolgokról.