Már manapság is léteznek olyan programok, amelyek képesek szimulálni egy emberi chat-partnert. (Csak két egyszerűbb: http://jozsichat.tk/index.php , http://www.boborjan.hu/) Elvben lehetséges, hogy partnered, David102 üzeneteit igazából egy program generálja, miközben te azt hiszed, egy élő emberrel beszélgetsz. E programok jelenleg még nincsenek azon a szinten, hogy ne derülne ki elég hamar a csalás, ám – ha nem is rohamléptekben – de fejlődnek, és talán eljön az idő, amikor az emberektől megkülönböztethetetlen chatelők lesznek. Rendben – mondhatnád –, ha ez a robot nem leplezhető le, akkor végső soron ugyanolyan intelligens, mint az ember.
Alan Turing – az informatika egyik úttörője – egy ehhez hasonló tesztet javasolt annak eldöntésére, hogy mikor tekinthető egy gép intelligensnek: ha a vizsgáztató emberi lény pusztán a chaten keresztül nem tudja leleplezni a gépet, akkor minden alapunk megvan arra, hogy intelligensnek tekintsük.
Bár a mai chatbotok leginkább szövegstatisztikai alapokon működnek, a legmerészebb mesterséges intelligencia kutatók szerint lehetséges olyan számítógépes programot írni, amely valóban gondolkodik, sőt, az emberi gondolkodás maga sem áll másból, mint a számítógépes utasításokhoz hasonló szabályokból, természetesen hihetetlenül bonyolult változatban.
John Searle szerint ez a kutatási program halva született, akármilyen rafinált programokat is írunk. Ha a gép csupán szabályokkal dolgozik – bármilyen bonyolultak legyenek is azok –, valójában nem fog megérteni semmit. Legfeljebb, csak ügyesen úgy tesz, mintha értene valamit. Ennek bizonyítására szolgál az alábbi gondolatkísérlet.
Képzeljük el, hogy kínai tudósok kifejlesztik azt intelligensnek tűnő számítógépes programot, amellyel kínaiul matematikáról, költészetről és az élet értelméről társalognak, és a program meglehetősen kellemes és értelmes beszélgetőpartnernek bizonyul. (A kínaiul való társalgás miatt ezt a gondolatkísérletet a mai napig a kínai szobaként emlegetik.) Searle szerint, a látszat ellenére, a program nem ért semmit, legalábbis abban az értelemben nem, amelyben úgy gondoljuk, hogy értjük, ha magyarul beszélnek hozzánk. Searle, aki egy szót sem tud kínaiul – folytatódik a gondolatkísérlet –, bezáratja magát egy szobába, magával viszi a program kódját – az utasításokat, melyekből a program áll –, és elkezdi ő maga papírral és ceruzával futtatni a programot. Kívülről csupán a számára teljesen értelmetlen kínai szimbólumokat tartalmazó szöveget kapja. Minden egyes szimbólum láttán fellapozza szabálygyűjteményét, és végrehajtja azokat az utasításokat, amelyekkel a gép is értelmezné a szöveget, merevlemez és memória helyett kockás füzetet és hasonlókat használ, de minden tekintetben ugyanúgy jár el, mint a program, így –bár alighanem megőszül, mire pár mondattal végez – ugyanazokat az intelligens válaszokat fogja adni kínai beszélgetőpartnereinek, mint az eredeti program. A kínaiak ismét megállapítják, hogy programot végrehajtó gép – ez esetben Searle –, rendkívül intelligens beszélgetőpartnernek bizonyult, mire Searle előbújik, és (tolmács útján) közli velük, hogy még mindig nem ért egy kukkot sem kínaiul. Röviden: a megértés nem magyarázható utasítások végrehajtásával.
De ne siessünk annyira! Akkor mi mással lenne magyarázható? Azt, hogy valami képes megértésre, nem magyarázhatjuk csupán azzal, hogy van benne valami, ami képes megértésre. Searle, ha kínaiul nem is, de angolul tud. Ezt pedig nem magyarázhatjuk meg azzal, hogy ott ül a fejében egy apró emberke – egy homunkulusz –, aki tud angolul. Az még csak hagyján, hogy belefér-e a homunkulusz Searle fejébe! Az igazi nehézség az, hogy ezzel nem adunk érdemi választ a megértés mikéntjére vonatkozó kérdésre, hiszen egy szinttel odébb újra felmerül ugyanaz a kérdés: és a homunkulusz hogyan érti meg az angolt? Az igazi válaszhoz, úgy sejtjük, egy olyan történetet kell elmondanunk, amelyben önmagukban semmit nem értő tényezők összjátéka hozza létre a megértést. De ha ez így van, akkor miért baj az, hogy a kínaiul társalgó szobában ücsörgő Searle nem tud kínaiul? Nem úgy kell-e inkább Searle-re tekintenünk, mint egy kínaiul tudó rendszer önmagában kínaiul nem tudó részére?
Na mit gondolsz?
FMR 2014.02.21. 10:13:04
www.salamonjanos.eoldal.hu/cikkek/gol.html
A válasz is kiderülhet belőle...
Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.02.21. 12:51:23
A szoba nem ért semmit, a benne ülő Searle se, a leírt algoritmus se, de az ezekből összeálló rendszer igen.
Hasonlóként egy-egy neuron se ért semmit, de az egész agy igen.
nnnnnnnn 2014.02.21. 13:18:08
gj2k 2014.02.21. 13:19:42
Lord_Valdez jól mutat rá: itt a lényegi kérdés csupán az, hogy mit tekintünk önálló rendszernek.
Gérard Duchemin 2014.02.21. 14:39:49
Hasonlóként egy-egy neuron se ért semmit, de az egész agy igen.
Nem is arról van szó, hogy az egész agy ért, hanem arról, hogy az emberben létrejön az az érzés, hogy jé, én értem a dolgot, én értelmes vagyok. Ez hasonló mint az éntudat. Amúgy két, egymásra teljesen hasonlítóan értelmes "ember" közül is az egyik rendelkezhet tudattal, a másik nem. Ha létrehozunk egy mesterséges intelligenciát, az nem feltétlenül lesz egy tudatos lény.
Sanda gyanu 2014.02.21. 17:25:23
szemet 2014.03.04. 09:11:51
A Kínai szoba csak szimbólummanipulációkat végez (szintaktikai műveleteket), és az állítás, hogy: számunkra úgy tűnik szemantikája is van az állításainak, de "számára" nem.
De mi az szemantika:
az valójában az állítások "hatása" - Ha én azt mondom: "Holnap esni fog az eső" akkor az pusztán jelek egymásutánja önmagában (szintaktika), de ha van hatása - pl. a partnerem agyában valamiféle állapotváltozások következnek be akkor van szemantikája is
A kommunikáció lényege persze hogy ez a fajta szemantika - azaz állapotváltozás - nagyjából kiszámíthatóan következzen be - azaz egymás "agyállapotait" kiszámítható módon befolyásolhassuk kommunikációval.
Nos ekkor vegyük a kínai szobát:
1. intelligensnek tartjuk
2. azaz mondjuk hogy hozzánk hasonló
3. azaz a mondataim benne is megfelelő állapotváltozásokat indukálnak (amiket egy intelligens lénytől elvárok)
Ekkor tehát tul. képpen már mondhatjuk, hogy van szemantikája a mondataimnak a számára: de ha van a programjában önmegfigyelő rész, akkor ezt a tényt saját állapotainak a kommunikáció hatására történő megváltozásainak megfigyelésével levezetheti ő maga is, magáról.
Kérdés lehetséges-e hogy intelligensnek tartjuk pedig híján van programja ilyen ilyen szintű önreflexiónak - én kétlem.
Szerintem, ha belemegyünk egy "beszéljük most rólad" társalgásba, hamar lebukik - ha csak fejlődésképtelen panelválaszokat tud erre kinyögni, vagy az "önmagáról alkotott képe" (ami ugye most előre programozott) nincs eléggé szinkronban, vagy idővel kimegy a szinkronból a mi róla alkotott képünkhöz képest.
Egyszerűen:
1. ha a hozzánk hasonlót tartjuk intelligensnek
2. akkor hozzánk hasonló erejű önreflexió is kell a programba
3. és akkor az a program már felfedezi a szemantika létezését (a szintaktikai szerkezetek állapotváltoztató hatását)
Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.03.04. 09:55:39
A kérdés az, hogy feltétele-e az intelligenciának az önreflexió képessége/hajlandósága?
Ha igen, akkor vegyünk pl. egy hivatalnokot, vagy pszichológust, aki minden a személyére vonatkozó kérdésre kitérő választ ad.
szemet 2014.03.04. 10:14:14
És akkor az egész belevisz a más elmék problémájába (meg szolipszizmus kérdésébe):
hogy tul. képpen csak a hasonló viselkedés miatt tulajdonítunk a többieknek elmét meg értelmet, holott lehet nincs is másnak öntudata, önreflexiója (csak nekem).
szemet 2014.03.04. 10:22:29
Csak itt konkrétan arra kérdezünk rá tudatában lesz-e a kínai szoba a szemantikának.
Illetve, hogy elég-e az intelligencia elképzelésünkhöz pusztán az, hogy megfelelő hatással vannak rá az állítások (tehát szemantikailag az elvártnak viselkedik), de erről közben neki nincs "tudomása". Illetve létezhet-e ilyen.
RózsaSá 2018.10.12. 08:16:23
A német toplista Nr. 1-ja: Richard David Precht: Jäger, Hirten, Kritiker -Eine Utopie für die digitale Gesellschaft, Goldmann 2018. Mai. Ez egy online-könyv, kéthetente jön egy új fejezet, két nyelven. (Előzőek: Flassbeck: Gescheiterte Globalisierung, Adler/Sch.: Green New Deal /11 társadalommodell/, Hermann: Atomzeitalter, Nürnberger: Luther). www.okobetyar.blog.hu