Van Isten vagy nincs Isten? A kérdés megkerülhetetlennek tűnik, főként azért, mert minden ember természeténél fogva törekszik a boldogságra, és életstratégiáit, mindennapi választásait és cselekvéseit ahhoz igazítja, ahogyan a boldogságot elképzeli. Márpedig a végső boldogság meghatározása rendkívüli mértékben függ attól, vajon a világnak és az emberi életnek van-e egy felsőbbrendű értelmi szerzője vagy nincsen. Ha az emberi élet pusztán az anyag véletlenszerű szerveződésének eredménye, és az emberi élet végérvényesen véget ér a halál pillanatában, akkor igaz az „egyszer élünk!”-elv, és mindent el kell követnünk, hogy boldogságunkat itt, a földi életben keressük és biztosítsuk magunknak. Ha azonban van Isten, akkor nagy valószínűséggel az emberi lét a halál után valamilyen más formában tovább folytatódik, és a boldogságot nem az evilági körülmények között kell elképzelni, hanem valamilyen más, egyelőre felfoghatatlan módon, ami azonban nagymértékben függ attól, hogyan éljük életünket a földi viszonyok között. Mivel nem tudjuk teljes bizonyossággal megállapítani sem azt, hogy van Isten, sem azt, hogy nincs, ezért választási helyzetben vagyunk. Mivel természetünkből kifolyólag a boldogságra törekszünk, a kérdésben döntenünk kell. A válasz ismeretlensége folytán nincsen más választásunk: fogadást kell kötnünk, azaz Isten létére vagy Isten nemlétére kell fogadnunk.

Lássuk csak! Ez az egész egy egyszerű „fej vagy írás” szerencsejátékra hasonlít, ahol egy tétet teszünk fel vagy a fejre, vagy az írásra, és ha veszítünk, elveszítjük a tétünket, ha nyerünk, megduplázzuk, vagy akár megsokszorozhatjuk azt. Mivel Isten létének kérdése eldönthetetlen, ezért a fej és az írás esélye egyaránt 50-50%, azaz a nyerés és a vesztés esélye egyenlő. Vajon melyik eshetőségre ésszerűbb fogadni ebben a szerencsejátékban, amelyben a feltett tét a véges életünk?

Mivel a nyerés és a vesztés valószínűsége egyenlő, azt kell megvizsgálnunk, hogy a játék lehetséges kimeneteleiben milyen nyereségre és milyen veszteségre számíthatunk. A játéknak négy lehetséges kimenetele van: arra fogadunk, hogy (I) nincs Isten és (I.1) nyerünk, vagy (I.2) veszítünk; arra fogadunk, hogy (II) van Isten és (II.1) nyerünk, vagy (II.2) veszítünk.

(I.1) Ha Isten ellen fogadunk és nyerünk, akkor megnyerjük a véges életünket, hiszen a boldogságot ebben az életben kerestük, és jó esetben meg is találtuk, azaz az életet helyes módon, az evilági élvezeteket kihasználva töltöttük.

(I.2) Ha Isten ellen fogadunk és veszítünk, akkor nagyot bukunk: ebben az életben nem kerestük Istent, nem foglalkoztunk vele, miközben ő az élet megalkotója, tehát a halál utáni létünk talán végtelen vezeklés lesz azért, amit itt elmulasztottunk.

(II.1) Ha Istenre fogadunk és nyerünk, akkor hatalmasat nyerünk: a földi életben is Istenben kerestük a boldogságot, úgy éltünk, mintha Isten létezne, lemondtunk az élvezetek hajszolásáról, önmegtartóztató módon, mértékletesen és etikusan éltünk, így a halál utáni életben végtelen boldogság jut osztályrészünkül.

(II.2) Ha Istenre fogadunk és veszítünk, akkor elvesztegettük az egyetlen, véges életünket. Úgy éltünk, mintha létezne Isten, benne kerestük a boldogságot, életünket azonban egy illúzióra alapoztuk, és hiába mondtunk le az élet élvezeteiről, a földi boldogságról.

Mit látunk tehát? Ebben a játékban kénytelenek vagyunk fogadni, a nyerési és a vesztési esélyek azonosak. Ha Istenre fogadunk akkor nyereség esetén végtelen boldogságot nyerünk, és veszteség esetén csak a véges életünk örömeit veszítjük el, viszont Isten ellen fogadva nyerés esetén csak a véges életünket nyerjük meg, miközben vesztés esetén végtelen vezeklés várhat ránk. Az egyik oldalon tehát végtelen boldogság és véges veszteség, míg a másikon véges boldogság és végtelen vezeklés áll. Röviden: végtelen nyerség és véges veszteség áll szemben végtelen veszteséggel és véges nyereséggel. Úgy tűnik egyértelműen ésszerűbb Istenre fogadnunk.

Másfelől ez az érv soha nem győzött meg egyetlen ateistát sem. Na, mit gondolsz?

Blaise Pascal nyomán