HTML

<div class="fb-like-box" data-href="https://www.facebook.com/pages/namitgondolszhu/245655545444485?ref=hl" data-colorscheme="dark" data-show-faces="true" data-header="true" data-stream="false" data-show-border="false"></div>

Na, mit gondolsz?

E blogban valódi filozófia problémákat mutatunk be egyszerűen, irányzatok és idegen szavak nélkül. Ha van kedved, gondolkodj el rajtuk!

Like Box

Könnyebb lesz a kérdést megválaszolni, ha veszünk egy példát. Mikor mondható el rólad, hogy tudod, hogy nyertél a lottón?

gettier_1.jpgElőször is, hinned kell, hogy nyertél. Ha azt hiszed, nem nyertél, vagy éppenséggel nem hiszed sem azt, hogy nyertél, sem azt, hogy nem nyertél, akkor nem tudod, hogy nyertél.

Másodszor, az is kell, hogy igazad legyen. Ha azt hiszed, hogy nyertél, de tévedsz, akkor nem tudod, hogy nyertél.

Ez azonban még nem elég. Tegyük fel, hogy javíthatatlan optimista vagy. Abban a pillanatban, hogy bedobod a szelvényt, máris szentül hiszed, hogy nyertél. Tegyük fel azt is, hogy nemcsak optimista vagy, hanem szerencsés is, és csakugyan nyersz. Nem tudod, milyen számokat húztak ki, még a saját számaidra sem emlékszel, és csak azért hiszed azt, hogy nyertél, mert optimista vagy. Ebben az esetben sem mondanánk rólad, hogy tudod, hogy nyertél. Az igazat hiszed ugyan, de ez nem tudás. Attól, hogy véletlenül eltalálod az igazat, még nem rendelkezel tudással. A véletlen kizárására ezért, harmadikként, azt is meg kell követelnünk, hogy hited igazolt legyen, vagyis megfelelő bizonyítékokon alapuljon. A hiteidet bizonyítékokra alapozod, akkor nem a véletlen műve, ha az igazat hiszed.

De ez még mindig kevés. Vegyünk két példát.

Egyik kollégád, Feri, Ford-őrült. Mindig is Fordja volt, imád hosszasan áradozni a Ford nagyszerűségéről, s épp az imént láttad kiszállni egy Fordból. Ekkor igazoltan hiszed, hogy Ferinek Fordja van. Ha ebből arra következtetsz, hogy egy kollégádnak Fordja van, ezt is igazoltan hiszed, hiszen igazolt hiteidből logikailag kifogástalanul következtetsz. Tegyük fel azonban, hogy van két dolog, amit nem tudsz. Egy: Feri tegnap ripityára törte a kocsiját, s most egy kölcsönkapott kocsit vezet. Kettő: egy másik kollégádnak, Krisztának, akit nem is ismersz, csakugyan Fordja van. Ekkor az a hited, hogy egy kollégádnak Fordja van, igaz is és igazolt is. Mégsem mondanánk rólad, hogy tudod, hogy egyik kollégádnak Fordja van.

A másik példa. Pontban 12-kor ránézel a faliórára, amely12 órát mutat, s ennek nyomán azt hiszed, hogy 12 óra van. De megint van valami, amit nem tudsz: az óra nem jár. Ebben az esetben nem tudod, hogy 12 óra van, hiába hiszed, hiába van igazad, és hiába van jó okod ezt hinni.

Azt gondolod, hogy itt abban van a turpisság, hogy ebben a két esetben a bizonyítékok elégtelenek, és nem nyújtanak valódi igazolást? Hogy csak akkor tudsz valamit, ha bizonyítékaid tökéletesen kizárják a kérdéses hit hamisságát? Akkor gondolj bele a következőbe. Amikor azt hiszed, hogy egy barátodnak ilyen és ilyen kocsija van, mindig megvizsgálod hogy csakugyan jogos tulajdonosa annak a járműnek? Ha ránézel az órára, és megállapítod, hány óra van, ellenőrizni szoktad, hogy helyesen jár-e? Ha kitartasz amellett, hogy a példákban szereplő bizonyítékok elégtelenek, azaz nem nyújtanak elég erős igazolást, akkor az a szomorú helyzet, hogy szinte semmit nem tudsz, mert ennél erősebb bizonyítékaid nem szoktak lenni.

Oda jutottunk tehát, hogy attól, hogy igazoltan hiszel valamit, és igazad is van, még nem tudod azt a dolgot. Mi kellhet még?

Na, mit gondolsz?

Edmund Gettier nyomán

7 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FMR 2015.04.18. 10:56:05

Úgy gondolom, e poszt triviális problémát vet fel.

Szerintem a tudás valódisága aszerint változik, hogy a vonatkozó tudás mennyire fontos. Szigorú értelemben vett tudás csakis tudományos tudás lehet, vagyis olyan tudás, amelyet egyszerre alapul hiedelmen (hipotézisen), igazságon (korrespondencián) és igazoltságot (verifikáción). A tudományos értelemben vett tudás nem csak egyetlen alkalommal igazolható, hanem számtalan alkalommal rekonstruálható ismeretet és/vagy tapasztalatot eredményez. Ezzel szemben a hétköznapi tudás - ami valamiért mégsem tűnik fontosnak (mert korábbi, nem kellőképp reflektált ismereteinken alapul) ennél lazább fogalom, ami nem ritkán kisebb-nagyobb kalamajkát eredményezhet. Egy sietős hétköznapon viszonylag könnyen beleszaladhatunk abba a zavarba ejtő tapasztalatba, hgy pontban délben nézünk rá egy órára, amely történetesen épp 12 órát mutat. A tévedés kockázata egyértelműen fennáll ekkor, hiszen a common sense-nek ellentmondana az, ha minden alkalommal ellenőriznénk a falon csüngő órát, hogy jár-e. Ha aztán egyszer, az 1001-ik alkalommal pórul járunk, benne van a kalapban. Nem maximális tudatossággal valamilyen tudományos ismeretre akartunk szert tenni, hanem félig tudatosan csak hétköznapi ismeretre, amelyek értelemszerűen sokkal labilisabbak. És? Mi a probléma itt? Senki nem is állíthatja komolyan, hogy valamilyen, kizárólag hiedelmen és empírián alapuló hétköznapi tudás felérne valamilyen logikai vagy tudományos igazsággal.

FMR 2015.04.18. 11:10:37

@FMR: kiegészítés:

"Oda jutottunk tehát, hogy attól, hogy igazoltan hiszel valamit, és igazad is van, még nem tudod azt a dolgot. Mi kellhet még?"

A szó legszigorúbb értelmében nyilván nem tudunk semmit. Még az aktuális paradigmába illeszkedő legfrissebb tudományos ismeretünkről sem mondhatjuk a legszigorúbb értelemben, hogy tudás, mert egy bizonytalan jövőben kiegészülhet olyan ismerettel, ami visszamenőleg felülírhatja azt, de legjobb esetben is nem univerzálisan érvényes tudássá változtatja, hanem partikulárisan igaz tudássá. Ezek az ún. paradigmaváltások. (Eklatáns példa lehet erre a newtoni fizika vs. einsteini relativitáselmélet.)

Hogy mi kellhet ahhoz, hogy VALÓDI tudásunk legyen, ami egyszerre igaz, és igazolt hiedelmen alapul? Az az "univerzális próbakő", amire sokszor céloztam már e blogban, és amelyet egy térben és időben véges lény aligha birtokolhat. A próbakő szilánkjainak megszerzésére mindazonáltal törekedhet. Az ilyen "univerzális próbakő" előfeltételezi azt, hogy a dolgoknak létezik egyfajta mindent átfogó sub specie aeternitatis szemlélete (épp ezt tagadja a filozófia az elmúlt bő évszázadban), és létezik philosophia perennis is, ami törekedhet arra, hogy a dolgokat ilyen elrendezésben kutassa. Az így szerzett tudás a VALÓDI filozófiai tudást eredményezné. A filozófia eredeti feladata ebben állna, legalábbis szerintem.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2015.04.22. 22:51:43

Ha senki többet, akkor megpróbálom leírni, (többedszerre már, remélhetőleg egyre letisztultabban) hogy mit gondolok az itt szóban forgó Gettier-problémáról.

Leginkább azt, hogy az egy kétszeres félreértés terméke. Az egyik félreértés onnan származik, amikor a tudást úgy próbálják "felfedezni" (és nem kitalálni), mint valamely külső, tényszerűen létező objektív dolgot. A "tudás" fogalma természetesen nem ilyen, hanem az egyszerűen csak egy definiálandó (kitalálandó) fogalom, amely nem valamely tényt ír le, hanem arról szól, hogy a definiálandó fogalom egyértelmű, ellentmondásmentes, használható (amire kell), értelmes, logikus, stb. legyen.
Vagyis, ha arról beszélünk, hogy "mi a tudás", akkor valójában arról kell beszélnünk, hogy a tudás fogalma alatt milyen kritériumokat célszerű megállapítanunk. A Gettier-probléma mintha arról szólna, hogy van ez a tudás dolog, de ez így nem jó, ellentmondásos, vagy helytelen, és akkor ezt szépen megmutatjuk. Holott, csak arról van szó, hogy egy fogalmat kell minél jobban, helyesebben, pontosabban, használhatóbban definiálni. És ha eddig nem definiáltuk jól, nosza, akkor csináljuk meg jobban, ha egyáltalán lehet. De meg kell nézni, hogy lehet-e, meg hogy mi ez az egész.

Míg az első félreértés filozófiai jellegű, a másik konkrétabb, a Gettier-probléma része, az abban szereplő igazolásról szól. Ugye, Gettier és a vele egyetértők szerint a tudásdefiníció (hit, igazolt, és igaz) azért nem jó mert a tudás három feltétele közül az igazolással probléma lehet. Mégpedig az a probléma vele (Gettier, és követői szerint), hogy - Gettier eredeti példái szerint - úgy is lehet valamiről igaz tudás, hogy a hozzá vezető, vagy azt megalapozó igazolás részben hibás, vagy téves.
Gettier eredeti példájában (az elsőben) van egy igazoltnak vélt, ám hamis állítás, amelyből egy másik premissza segítségével helyes (igaz) konklúzióra jut. És ez azért gond, mert nem felel meg annak a tudásdefiníciónak, hogy a tudás igazolt, és igaz hitekből "jön össze", hiszen itt voltak igazolt(nak vett), de hamis(!) hitek, sőt igazolatlan, és nem ismert (vagyis nem hitt) de igaz információk is.

A megoldás szerintem nem túl bonyolult. Azt kell csak hozzá megérteni, hogy a faktuális/szintetikus tudás sosem lesz teljesen biztonságos, 100%-os. Azért nem lesz olyan, mert maga az igazolás természete nem engedi ezt meg. Ugyanis soha nincsenek 100%-osan biztos igazolások, mindig csak azt közelítők vannak. Egyszerűen ilyen a megismerés természete. Ezért a tudásdefinícióval egyszerűen nem lehet mit tenni, azt nem lehet ennél jobbá tenni. Mindig benne marad az a bizonytalansági tényező, amit a nem teljesen biztos igazolás jelent, ad hozzá. Ugyanakkor, még mindig ez a lehető legjobb tudásdefiníció. Ha pedig minél biztosabb tudást akarunk, akkor azt nem a definíció pofozgatásával lehet elérni, hanem az igazolások jobbá tételével. Az pedig nem definíciós kérdés, hanem a tapasztalat a megismerés problémája.

FMR 2015.04.23. 07:28:45

@ipartelep:

"...a tudást úgy próbálják "felfedezni" (és nem kitalálni), mint valamely külső, tényszerűen létező objektív dolgot. A "tudás" fogalma természetesen nem ilyen, hanem az egyszerűen csak egy definiálandó (kitalálandó) fogalom, amely nem valamely tényt ír le..."

Olvassad el:

www.magyarmenedek.com/products/8770/Vissza_a_maganvalo_dolgokhoz_-_Josef_Seifert.htm

quodlibet 2015.04.23. 07:29:17

Részben egyetértek a korábbiakkal, részben nem. Az poszt érve abból indul ki, hogy: x személy tudja p propozíciót (kijelentést) pontosan akkor, ha (i) p igaz ÉS (ii) x hiszi p-t ÉS (iii) x igazoltan hiszi p-t. Az érv az utolsó tagot támadja. Kimutatja, hogy mindhárom feltétel fönnáll, tehát az igazolási feltétel is, mégsem tudja x p-t, tehát a szokásos definíció mellé lő, elhibázott. Ezért elhibázott, mert a példák szerint tudásnak kellene elfogadjunk valamit – a definíció alapján – pedig nyilvánvaló, hogy nem az. Szerintem az érvnek az a része helyes, hogy a valóban nyilvánvaló, hogy a példák esetén nem áll fenn a tudás. Akkor hol a hiba? A hiba szerintem a következő. Az érv szerint x igazoltan hiszi p-t, és mégsem tud. Ezzel szemben én azt állítom, hogy egyik esetben sem hisz igazoltan, így az ellenpéldák érvénytelenek, mellé lőnek. Egyik esetben sem hiszünk igazoltan, csak azt hisszük, hogy igazoltan hiszünk, de valójában nem igazolt a hitünk, hanem az igazoltság FOLYAMATA közben hiszünk. Az igazolás még nem fejeződött be, és amíg nem fejeződött be, addig nincs. Az igazoltság eredmény szó, és nem folyamat szó. A kapura rúgás egy folyamat része, de a gólt lövés egy eredmény szó. A kapura rúgás lehet elkapkodott, megbicsaklott, és ezért sikertelen. Ha viszont gólt lőttél, akkor sikert értél el, nincsenek ennek fokozatai. Lehetetlen, hogy gólt lőttél, de valójában mellé ment a labda, elszállt a kapu fölött. Vagy gólt lőttél, de pechedre a kapus a gólvonalon megfogta a labdát. Ami lehetséges, hogy azt hitted, hogy gólt lőttél, de rosszul láttad, mert a labda megállt a gólvonal előtt egy hajszállal. (A látni szintén eredmény szó, míg a nézni folyamat szó.) Namost a példáknál az igazolás valójában nem teljes, hibádzik. Van itt egy második gubanc is, ami zavar okoz. Összekeveredik két kérdés: 1. mi a „tudás” fogalom jelentése, tartalma? 2. Mikor tudjuk, hogy tudunk? Válasszunk külön a két kérdést.
1. mi a tudás, mit jelent a "tudom" szó? 2. Tegyük fel, hogy az első kérdést már megválaszoltuk, és értjük az ’x tudja p’ kifejezés jelentését, ahol ’p’ egy propozíció, egy kijelentés helyén áll, míg ’x’ változó értékei személyek. Ekkor milyen gyakorlati vizsgálódással tudjuk bizonyosan eldönteni, hogy x tudja p-t? Van-e gyakorlatban működő, biztos kritériumunk a kérdés eldöntésére, hogy valaki tudja p t? Vegyük az egyik példát, a többi is ehhez hasonló.
“Pontban 12-kor ránézel a faliórára, amely12 órát mutat, s ennek nyomán azt hiszed, hogy 12 óra van. De megint van valami, amit nem tudsz: az óra nem jár. Ebben az esetben nem tudod, hogy 12 óra van, hiába hiszed, hiába van igazad, és hiába van jó okod ezt hinni.” Világos, ebben az esetben nem tudom, hogy 12 óra van. Mikor tudnám?
(1) Ránézek az órára, és látom, hogy 12-t mutat. Azt hiszem, hogy 12 óra van.
(2) Bízom az érzékszerveimben, tudom, hogy nem álmodom, tényleg van ott egy óra, amelyik 12-mutat.
(3) Tudom, hogy nemrégiben pontosan beállítottam az órát, és az óra jól, pontosan jár. Jó okom van arra, hogy megbízzak a hitemben, mert bízom az óra jó működésében.
(4) Nincsenek rendkívüli körülmények, sem mágusok a közelben, csodák sem történnek.
Ha igaz (1) (2) (3) (4) akkor valóban 12 óra van és én tudom azt. Ez az érem egyik oldala. A másik az, hogy ez a tudásom, más föltevésekre támaszkodik, melyek nem kétségbevonhatatlanok. Ilyen módon, bár azt tudom, hogy mit jelent tudni, hogy tizenkét óra van, azt nem tudhatom minden kétséget kizárólag, hogy tizenkét óra van. Ámbár, a kétségek megfogalmazása is indoklásra szorul. A kétségek megfogalmazása olykor indokolatlan, erőltetett, ellentmond a józan észnek, merő szócséplés. Lényeges, hogy abból, hogy filozófiailag lehetséges, hogy éppen most elromlott az óra, nem következik, hogy elromlott az óra, de még csak az sem, hogy számolni kell az óra meghibásodásával. Ha pedig nem romlott el az óra, akkor jól mutatja az időt.
Mindebből az következik, hogy jól tudjuk, hogy mit jelent a tudás, de filozófiai nézőpontból nincsen minden kétséget kizáró kritériumunk annak eldöntésére, hogy mikor vagyunk birtokában a tudásnak – legalábbis a tapasztalati - szintetikus – állítások tekintetében. Én így látom.

Krisz_ 2015.09.20. 23:40:51

Túlbonyolítjátok :) Tudni egyszerűen annyi, hogy valamilyen információnak a birtokában vagy. Tudod, hány óra, milyen kártyalap van a kezemben, hol voltam tegnap. Ha ez az infó nem igaz, akkor rosszul tudom. Ez ennyi szerintem, nem több.

ZorróAszter 2016.05.28. 23:10:30

"Mi kellhet még?"

A valószínűség.

Furcsa, hogy egyszer sem hangzik el a szó.

Vagyis például joggal feltételezem, hogy dél van, ha olyan óra mutatja, amiről azt gondolom, hogy jó óra, ritkán áll le az elem lemerülése miatt, meghibásodás miatt. (És akkaor sem hagyják úgy várhatóan.)

Vagyis mondjuk a Ritz halljában nem kezdek vizsgálódni, de mondjuk egy lepusztult vidéki albán szálloda borostás portásának a feje fölött ketyegő Szkander Bég & Co. márkajelzésű órában VALÓSZÍNŰLEG nem bíznék annyira.