HTML

<div class="fb-like-box" data-href="https://www.facebook.com/pages/namitgondolszhu/245655545444485?ref=hl" data-colorscheme="dark" data-show-faces="true" data-header="true" data-stream="false" data-show-border="false"></div>

Na, mit gondolsz?

E blogban valódi filozófia problémákat mutatunk be egyszerűen, irányzatok és idegen szavak nélkül. Ha van kedved, gondolkodj el rajtuk!

Like Box

01.
február

Fogadjunk Istenre?

namit  |  5 komment

Van Isten vagy nincs Isten? A kérdés megkerülhetetlennek tűnik, főként azért, mert minden ember természeténél fogva törekszik a boldogságra, és életstratégiáit, mindennapi választásait és cselekvéseit ahhoz igazítja, ahogyan a boldogságot elképzeli. Márpedig a végső boldogság meghatározása rendkívüli mértékben függ attól, vajon a világnak és az emberi életnek van-e egy felsőbbrendű értelmi szerzője vagy nincsen. Ha az emberi élet pusztán az anyag véletlenszerű szerveződésének eredménye, és az emberi élet végérvényesen véget ér a halál pillanatában, akkor igaz az „egyszer élünk!”-elv, és mindent el kell követnünk, hogy boldogságunkat itt, a földi életben keressük és biztosítsuk magunknak. Ha azonban van Isten, akkor nagy valószínűséggel az emberi lét a halál után valamilyen más formában tovább folytatódik, és a boldogságot nem az evilági körülmények között kell elképzelni, hanem valamilyen más, egyelőre felfoghatatlan módon, ami azonban nagymértékben függ attól, hogyan éljük életünket a földi viszonyok között. Mivel nem tudjuk teljes bizonyossággal megállapítani sem azt, hogy van Isten, sem azt, hogy nincs, ezért választási helyzetben vagyunk. Mivel természetünkből kifolyólag a boldogságra törekszünk, a kérdésben döntenünk kell. A válasz ismeretlensége folytán nincsen más választásunk: fogadást kell kötnünk, azaz Isten létére vagy Isten nemlétére kell fogadnunk.

coin toss.png

Lássuk csak! Ez az egész egy egyszerű „fej vagy írás” szerencsejátékra hasonlít, ahol egy tétet teszünk fel vagy a fejre, vagy az írásra, és ha veszítünk, elveszítjük a tétünket, ha nyerünk, megduplázzuk, vagy akár megsokszorozhatjuk azt. Mivel Isten létének kérdése eldönthetetlen, ezért a fej és az írás esélye egyaránt 50-50%, azaz a nyerés és a vesztés esélye egyenlő. Vajon melyik eshetőségre ésszerűbb fogadni ebben a szerencsejátékban, amelyben a feltett tét a véges életünk?

Mivel a nyerés és a vesztés valószínűsége egyenlő, azt kell megvizsgálnunk, hogy a játék lehetséges kimeneteleiben milyen nyereségre és milyen veszteségre számíthatunk. A játéknak négy lehetséges kimenetele van: arra fogadunk, hogy (I) nincs Isten és (I.1) nyerünk, vagy (I.2) veszítünk; arra fogadunk, hogy (II) van Isten és (II.1) nyerünk, vagy (II.2) veszítünk.

 

nyerünk

veszítünk

 Isten ellen

1.1. evilági élvezetek

1.2. végtelen vezeklés

 Istenre

2.1 végtelen boldogság

2.2. elmulasztott élvezetek

 

 

 

(I.1) Ha Isten ellen fogadunk és nyerünk, akkor megnyerjük a véges életünket, hiszen a boldogságot ebben az életben kerestük, és jó esetben meg is találtuk, azaz az életet helyes módon, az evilági élvezeteket kihasználva töltöttük.

(I.2) Ha Isten ellen fogadunk és veszítünk, akkor nagyot bukunk: ebben az életben nem kerestük Istent, nem foglalkoztunk vele, miközben ő az élet megalkotója, tehát a halál utáni létünk talán végtelen vezeklés lesz azért, amit itt elmulasztottunk.

(II.1) Ha Istenre fogadunk és nyerünk, akkor hatalmasat nyerünk: a földi életben is Istenben kerestük a boldogságot, úgy éltünk, mintha Isten létezne, lemondtunk az élvezetek hajszolásáról, önmegtartóztató módon, mértékletesen és etikusan éltünk, így a halál utáni életben végtelen boldogság jut osztályrészünkül.

(II.2) Ha Istenre fogadunk és veszítünk, akkor elvesztegettük az egyetlen, véges életünket. Úgy éltünk, mintha létezne Isten, benne kerestük a boldogságot, életünket azonban egy illúzióra alapoztuk, és hiába mondtunk le az élet élvezeteiről, a földi boldogságról.

Mit látunk tehát? Ebben a játékban kénytelenek vagyunk fogadni, a nyerési és a vesztési esélyek azonosak. Ha Istenre fogadunk akkor nyereség esetén végtelen boldogságot nyerünk, és veszteség esetén csak a véges életünk örömeit veszítjük el, viszont Isten ellen fogadva nyerés esetén csak a véges életünket nyerjük meg, miközben vesztés esetén végtelen vezeklés várhat ránk. Az egyik oldalon tehát végtelen boldogság és véges veszteség, míg a másikon véges boldogság és végtelen vezeklés áll. Röviden: végtelen nyerség és véges veszteség áll szemben végtelen veszteséggel és véges nyereséggel. Úgy tűnik egyértelműen ésszerűbb Istenre fogadnunk.

Másfelől ez az érv soha nem győzött meg egyetlen ateistát sem. Na, mit gondolsz?

Blaise Pascal nyomán

 

 

Címkék: fogadás végtelen valószínűség istenérv Isten Pascal

5 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2014.02.01. 11:31:29

Isten létezésének valószínűsége nem 50% (van vagy nincs) hanem kiszámíthatatlan. Az erről való konkrétabb beszéd attól függ, hogy miféle istenről van szó.
Egy világteremtő, azon felül- kívül álló lény valószínűsége ismeretlen, megbecsülhetetlen. És egy konkrét, a vallások alapján leírt isten (azokkal a részben nagyon is antropomorf tulajdonságokkal terhelve, amiket a vallások tulajdonítanak neki) valószínűsége rendkívül kicsi. Ezen valószínűségi becslés leginkább történelmi, szociológiai, és pszichológiai meggondolásokra támaszkodik -itt nem részletezem.

A "Pascal fogadás" az ilyen utóbbi, antropomorf (gyerekes, bosszúálló, atyáskodó) istennel, és az általa teremtett világgal foglalkozik. Ez egyébként természetes, hiszen az európai (keresztény) jelen- közel- és félmúltra ez az istenelképzelés a jellemző. Tehát - és ez fontos - csak egy ilyen isten világában érvényes, értelmezhető ez a fogadás. Ez nagymértékben korlátozza a használhatóságát, hiszen teljes joggal mondható rá, hogy az ilyen isten léte egészen valószínűtlen. Ha tényleg létezne egy ilyen isten, csak akkor lenne értelmes a "fogadás", de hát ez esélytelen.

Tehát összességében: Ha tényleg létezik egy olyan isten, aki olyan gyerekes, pitiáner, igazságtalan, önimádó, stb. hogy ugyan nem mutatja meg magát, de elvárja a hódolatot, és amúgy meg minden úgy van, ahogy azt a vallások leírták (melyik vallás is?), tehát a halál utáni örök élet, és isteni felügyelet, akkor a behódolás a racionális cselkehedet. Hiszen nincs mit tenni, van egy irgalmatlan, igazságtalan, eszetlen, de korlátlan hatalmú lény, aki a saját hülye elképzelései alapján azt csinál velünk amit akar, teljesen ki vagyunk neki szolgáltatva. De mivel egy ilyen isten léte teljesen valószínűtlen, ettől nem kell félni. Mindenki nyugodtan élje az életét annak tudatában, hogy saját magáért, és környezetéért felelős, és semmiféle istennek nem tartozik sem elszámolással, sem nem kap tőle felmentést a tetteire.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2014.02.02. 17:28:36

Homer Simpson klasszikus kritikája Pascallal szemben, hogy mi van, ha rossz istenre teszünk és az igazi megbüntet miatta? ;)

FMR 2014.02.08. 17:43:12

Szegény Pascal nem láthatta még azt be, amit majd Schopenhauer mond ki expressis verbis a nyugati filozófusok között: a világ fennállásához, az élet valóságához nincs szükség Istenre. (Persze Schopenhauer előtt is létezett ez a felfogás/hiedelem/meggyőződés: elsősorban a buddhizmust lehetne említeni példaként, de számos preszókratikus sem említ Istent, pláne nem a monoteizmus Istenét).

Ám tételezzük fel Pascal Istenét. A szerencsejátékos-féle fogadás Istennel kapcsolatban így is több probléma forrása:

1. Már a premissza is vitatható, mely szerint "minden ember természeténél fogva törekszik a boldogságra, és életstratégiáit, mindennapi választásait és cselekvéseit ahhoz igazítja, ahogyan a boldogságot elképzeli". Ez empirikusan is cáfolható. Elképzelhető olyan ember, aki konvenció szerint egy megátalkodott, deviáns alak, egy nihilista, vagy egyszerűen csak egy életképtelen szkeptikus, aki tagadja a boldogságot, és nem is törekszik arra, hogy ezt elérje. Nem is olyan ritka eset lehet...

2. Legyen Pascalnak igaza, és fogadjuk el, hogy mindenki eredendően a boldogságra törekszik. Ám ki mondta, hogy a boldogság csak kívül érhető el, talmi örökben, földi hívságokban? Mi van, ha igaza van Chamfortnak, aki szerint "a boldogság nem könnyű dolog. "Önmagunkban meglelni nagyon nehéz, másokban meglelni lehetetlen" ? És mi a helyzet a szentekkel, asztékákkal, akik belül találták meg a boldogságot, s még csak nem is Isten kegye miatt tettek így, miközben lemondtak minden olyan külső dologról, amelynek elvesztése Pascal szemben egyenesen a boldogtalanságot, az élet elvesztegetését jelenti?

3. Nem igaz az sem, hogy valódi választási helyzetben vagyunk. Egy sor dolog egyszerűen nem áll hatalmunkban. Génjeink, hajlamaink olyan viselkedésekre is predesztinálhatnak minket, amelyekkel amúgy a bal agyféltekünk nem ért egyet - mégis kénytelen vagyunk úgy cselekedni - nem riktán jóvátehetetlen bűnöket is elkövetve -, ahogyan a génjeink diktálják. Az emberi élet cselekedetei soha nem tisztán az intellektusnak, a rációnak, a hideg ész reflexiójának a döntéseiből születnek, hanem legalább ennyire jelentős (ha épp nem jelentősebb - ahogyan Freud vagy Nietzsche gondolta) az irracionálisnak, a tudattalannak a hatalma. És a szívé, az emócióké. Ha valaki, épp Pascal tudhatta ezt a legjobban.

4. Egy olyan Isten kegyére a magam részére nem is akarok számítani, amelyik úgy állít választási helyzet elé, hogy arról meg sem kérdezett, soha. Mert legjobb tudomásom szerint senkit nem kérdeznek meg arról, hogy meg akar-e születni, vállalni akarja-e az élet terheit. Egy olyan Isten, amely ugyan az "élet megalkotója", de teremtményeitől alázatot vár el és Istennek tetsző életet: csakis egy immorális, önző, "istentelenül viselkedő" Isten lehet.

5. Elképzelhető Isten létének feltételezése NÉLKÜL is mértékletesen, etikusan élni, pusztán öncélból és amiatt is mert belátjuk azt, hogy a világ szenvedés, minden EGY, és mindenki szenved. Mondhatni hindu szellemben, gyakorolva az ahimsza ("nem ártás") maximáját.

Pascal fogadása amennyire látszólag vonzó és híres, annyira vérzik ezer sebből is.

2014.02.21. 14:56:27

Erre a dilemmára van megoldás. A vallás kínál megvásárolható bűnbocsánatot is.
Az "Istenre fogadás" ettől kezdve értelmetlen
.

burakefendi 2014.03.07. 21:51:59

ami itt a valódi kérdés szerintem, hogy az isten mellett fogadás tényleg a világi örömökről való lemondásról szól-e? bár kétségtelenül ez nagyon erősen jelen van a keresztény gondolkodásban, de úgy gondolom, ez csak arról szól, hogy az egyén hova helyezi a fókuszát. Ha valaki az istenhitét tiltások sorozataként éli meg, akkor ez tényleg egy nyerek-veszítek kérdés. más fókusszal lehet nyerek-nyerek kérdés. a világi örömök és az istenhit nem áll kibékíthetetlen ellentétben egymással. végtére is az édenkertben is csak egyetlen tiltott fa volt