HTML

<div class="fb-like-box" data-href="https://www.facebook.com/pages/namitgondolszhu/245655545444485?ref=hl" data-colorscheme="dark" data-show-faces="true" data-header="true" data-stream="false" data-show-border="false"></div>

Na, mit gondolsz?

E blogban valódi filozófia problémákat mutatunk be egyszerűen, irányzatok és idegen szavak nélkül. Ha van kedved, gondolkodj el rajtuk!

Like Box

Szemétség volt, hogy Jenő otthagyta Lujzát? Szerinted igen, szerintem meg nem. Lehet, hogy meg tudlak győzni, ha rámutatok egy számodra ismeretlen körülményre. Például, hogy Lujza rendszeresen csalta Jenőt; vagy megfordítva, Jenő tökéletesen boldog volt Lujzával, amíg meg nem ismerte azt a másik nőt. Tegyük fel azonban, hogy a körülményeket mindketten ugyanolyan jól ismerjük, s a történteket illetően nincs is köztünk vita. Te azt mondod, hogy nem szabad fájdalmat okoznunk annak, akinek oly sokat köszönhetünk, én meg azt, hogy aki szerelmes, annak a szíve parancsát kell követnie. Mindketten arra hivatkozunk, hogy mi helyes vagy helytelen, mit kell, mit szabad vagy mit megengedhetetlen tenni, és sehogy sem sikerül megegyeznünk.

google_morality.png

Az, hogy az erkölcsi ítéleteinkben gyakran akkor sem jutunk egyetértésre, ha a releváns tényekben megegyezünk, azt sugallhatja, hogy az erkölcsi értékítéletek nem tényeket fejeznek ki, és szigorú értelemben nem igazak és nem hamisak. Sokan azt gondolják, hogy csakugyan ez a helyzet, s az erkölcsi ítéletekkel nem az adott esemény valamilyen tulajdonságát írjuk le, hanem, mondjuk, a vele kapcsolatos hozzáállásunknak vagy érzéseinknek adunk hangot.

Vegyük azonban az alábbi következtetést!

(1) Ha a lopás bűn, a gyilkosság is az.

(2) A lopás bűn.

Tehát, a gyilkosság bűn.

Ez a következetés vitathatatlanul érvényes. Tegyük fel azonban, hogy a ’bűn’ szó nem valamilyen tulajdonságot jelöl, amellyel egy cselekedet rendelkezik vagy nem rendelkezik, hanem azt fejezi ki, hogy a cselekedetet visszataszítónak találjuk. Ebben az esetben (2) valami ilyesmit jelent:

 (*) Lopás? – Pfuj! (Brrrr! Öeee!)

Csakhogy (1) első tagmondatában ’a lopás bűn’ nem jelentheti ezt, mivel a ’ha, akkor’ logikai kötőszó igazságértékekkel rendelkező (azaz igaz vagy hamis) mondatokat köt össze. Ha viszont ’a lopás bűn’ nem ugyanazt jelenti (1)-ben és (2)-ben, akkor a fenti következtetés nem érvényes, mivel vétkes az ekvivokáció logikai hibájában, ami azt jelenti, hogy ugyanazt a kifejezést az érv különböző pontján más-más értelemben használjuk. (Mint az alábbi következtetés: A fű zöld. A fű árusítását a törvény bünteti. Tehát: van olyan zöld dolog, amelynek árusítását a törvény bünteti.)

 Vagy vegyünk egy másik példát!

 (3) Géza azt hiszi, hogy a lopás bűn.

A ’hisz’ ige tárgya mindig egy kijelentés, a kijelentések pedig igazak vagy hamisak. Ha tehát (3)-ban ’a lopás bűn’ (*)-t jelenti, akkor (3) ugyanúgy értelmetlen, mint az olyan mondatok, amelyben a ’hisz’ tárgya valamilyen igazságértékkel nem rendelkező nyelvi egység, pl. mint az alábbiak:

Géza azt hiszi, mikor lesz már végre nyár

Géza azt hiszi, bárcsak nyár lenne végre

Géza azt hiszi, legyen végre nyár

(Nem is tudom, milyen írásjelet tehetnék ezeknek a végére!)

Általánosan fogalmazva, a probléma a következő: ha az erkölcsi ítéletek nem rendelkeznek igazságértékkel, akkor rejtély, hogy azoknak az összetett mondatoknak a jelentését, melyeknek egyik tagmondata erkölcsi ítélet, miként határozza meg részeik jelentése. És vegyük észre azt is, hogy a probléma szempontjából mellékes, hogy a (2)-höz hasonló erkölcsi ítéleteket (*)-ként értelmezzük-e, vagy valahogy másként. Mindaddig, amíg megtagadjuk az erkölcsi ítéletektől az igazságértéket, képtelenek vagyunk számot adni az erkölcsi ítéleteket tartalmazó összetett mondatok jelentéséről.

Ha tehát az iménti gondolatmenet helyes, akkor van olyan, hogy erkölcsi igazság. És szerinted?

Peter Geach nyomán

Címkék: erkölcs erkölcsi ítélet erkölcsi relativizmus erkölcsi igazság erkölcsi objektivizmus

8 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szemet 2017.09.23. 14:14:07

Ok. Vegyük észre az érv arról szól, hogy az emberek nyelvileg pongyolák!

Mert a másik lehetőség, hogy arról szól, hogy nincs ízlés semmiben, és minden elképzelhető ítélet objektív, hisz az emberek olyanokat is mondanak:
"István szerint a felesége szép", " Jolán szerint a mákostészta finom" stb...

Az meg nagy butaság lenne, hogy erre nyelvtani érvet hozzunk, amikor ott az én megoldásom. Egyáltalán csak azért írom ezt le mert némely filozófustól ki telik ilyen(köz ember el se hinné;).

Így nézve viszont egyetértek az érvvel: az emberek nyelvileg pongyolák, vagy maga nyelvtan is lehet pongyolák logikailag!

A másik sugallt témára (amiről a poszt valójában nem szól, mint megállapítottam;) meg írjon valaki objektív definíciót a bűnre, és vita lezárva ;)

szemet 2017.09.23. 14:34:29

"Ha tehát az iménti gondolatmenet helyes, akkor van olyan, hogy erkölcsi igazság"

A nyelvi használat mikéntjéhez elég annyi, ha az emberek azt hiszik vagy hitték valaha.

Ennyire én is bebizonyítom, hogy vasúti talpfa nem készülhet betonból, és az üdítősüveg nem lehet műanyag. Ez kérem nyelvi lehetetlenség! ;) A felfedezésem forradalmasítja vasútipart - mennyi sínt kell most lecserélni emiatt! Az, hogy a nyelv pongyola az a butább filozófusokban nem merül fel úgysem, szóval kész is a hosszú ünnepelt akadémiai karrierem.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2017.09.23. 14:57:10

Legelsősorban is tisztázni kell valamit, ami triviálisan evidens (nekem), de úgy tűnik sokaknak mégsem az: az "igaz"(ság) fogalma a tények-hez kapcsolódik. Csak a tények, ill. a tényeket leíró állítások lehetnek igazságértékkel rendelkezők, vagyis igazak, vagy hamisak. (A tényeknek is két fajtája van, faktuális, vagy szintetikus, ill. logikai, vagy analitikus tények, de ez most mellékes itt.) A lényeg az, hogy amely állítás nem valamely tényt ír le, annak nincs, és nem lehet igazságértéke. (Pont.)
Az erkölcsi (etikai) "állítások" természetesen nem tényeket írnak le. Hanem az erkölcsi "jó", és "helyes" fogalmait próbálják általánosan definiálni, és konkretizálni, vagyis megmondani, hogy mely konkrét cselekvések jók (erkölcsösek), és melyek nem azok. Nincs igazságértékük, hanem legfeljebb is csak "helyességértékük" van. Azaz, olyasmit lehet rájuk mondani, hogy "ez a megoldás a célszerű". Vagy: "ez felel meg legjobban a kultúránk, civilizációnk szokásainak, konvencióinak". Vagy: "összességében még mindig ezzel járunk a legjobban".

Ha ezt a fentit tudjuk (márpedig, ezt ma, a XXI században már illik tudni filozófiából - aki ezt sem tudja, az kb. semmit nem tud), akkor a mostani feladványban már csak az a kérdéses, hogy hol rejtőzik a filozófiai-logikai hiba.

A probléma itt az, hogy rossz a példa. Triviálisan, vagyis közönségesen rossz. Az a baj vele, hogy egy hamis állítást mond. Az a hamis állítás benne, hogy a "lopás" jelzőjét, a "bűn"-t helyettesítő "visszataszítónak találjuk" körülményt olyan logikai státusúnak mondja, amely logikai státus "rosszabb", mint a "bűn" szóé. Abban az értelemben rosszabb, hogy míg a "bűn" szó a jelentése szerint értelmes az adott mondatban, addig emez nem az. Holott (ha már, akkor...) éppen fordított a helyzet: éppen a "bűn" szó az, amely egy erkölcsi szó (nincs igazságértéke), és ezzel szemben a "visszataszítónak találjuk" kifejezés meg egy tényt ír le -ami vagy igaz, vagy hamis.

De ettől teljesen függetlenül, a következtetés mind a két formában érvényes lesz, vagyis így is (értelemszerűen átírva a mondatokat):
Ha a lopást visszataszítónak találjuk, akkor gyilkosságot is.
A lopást visszataszítónak találjuk.
Tehát, a gyilkosságot is visszataszítónak találjuk.

"Ha az erkölcsi ítéletek nem rendelkeznek igazságértékkel, akkor rejtély, hogy azoknak az összetett mondatoknak a jelentését, melyeknek egyik tagmondata erkölcsi ítélet, miként határozza meg részeik jelentése."

Itt keverednek egymással az igazságérték, és a jelentés fogalmai. Az erkölcsi ítéleteknek ugyan nincs igazságértéke, de ettől még van jelentése. Illetve lehet, ha értelmes, korrekt, logikus, szemantikailag is helyes mondatban fogalmazzák meg őket. Ha nem sikerül úgy megfogalmazni őket, akkor értelmetlenek lesznek, és jelentésük sem lesz. Tehát nincs a dologban semmi "érthetetlen": erkölcsi ítéleteket fogalmazunk meg, amelyek szerintünk (a mi helyi erkölcsünk szerint) helyesek. Ezek nem igaz, csak lokálisan, erkölcsileg helyes kijelentések. ha megfelelnek a szintaktikai, és szemantikai szabályoknak, akkor értelmesek, és jelentéssel rendelkezők lesznek. De igazságértékük akkor sem lesz.
Másképp mondom: az összetett mondatokban kifejezett erkölcsi ítéletek értelmességének, nem feltétele az, hogy igazságértékkel rendelkezzen a mondat, sőt ez (hogy igazságértéke legyen) éppenséggel lehetetlen is. A mondat értelmességének csak az a feltétele, hogy a részmondatai is értelmes, jelentéssel rendelkező mondatok legyenek.

BiG74 Bodri 2017.09.23. 15:07:47

@szemet:
A vasúti betonaljra gondoltál? Csak mert az a neve.

szemet 2017.09.23. 16:14:44

@BiG74 Bodri: Hát ha helyesen nevezed, úgy könnyű, akkor az üdítő is lehet műanyag palackban, meg a toll is készülhet fémből. De ennyi erővel azt is monhatnánk a mákostésztára hogy ízlik(relatív fogalom) ahelyett hogy finom(abszolútnak ható kategória), és ha így tennénk akkor a poszt se tudná ebből "bebizonyítani" hogy minden objektív... ;)

FMR 2017.09.23. 17:39:40

A filozófiának, ha még érvényesen állítható róla a 21. században, hogy űzése fontos, van szépsége, értelme, bárminemű célja, akkor pont ennek (ti. a filozófiának) a meggyalázását, teljes diszkreditálását, "kiherélését" jelenti az, ha valamely tipikusan klasszikus filozófiai problémát, dilemmát csakis a patologikus mértékben túlhajszolt logocentrikus megközelítéssel, kizárólag logikai analízis mentén tárgyaljuk. A moralitás, az etika területe tipikusan ilyen terület. A fő kérdése éppen az: mi az erkölcsi igazság? Létezik-e? Mi a jó, és mitől az? Mi a filozófiai Rossz (Gonosz)? Emberi létezők vagyunk, ekképp nemcsak érző, hanem morális lények (is). Annak kifürkészése, hogy létezik-e erkölcsi igazság, és ha igen, milyen normatív alapokon nyugszik (vagy nyugodhat) egy ilyen igazság - az egyik legfontosabb filozófiai kérdéskör, amelyre már eddig is sokféle, egyformán érvényes, de egymást már alapjaiban is kizáró teória született (céloznék itt az egyik híres kanti antinómiára, a harmadikra, amely a determinizmus vs. szabadság kérdéskörét firtatja, és amelynek tétje épp a moralitás lehetősége vagy lehetetlensége). Minderről igenis lehetséges úgy filozófiailag értelmes módon értekezni, hogy közben fel se merüljön bárminemű szillogizmus vagy más logikai probléma.

A fenti poszt tárgyalásmódja, gondolatmenete nemcsak indokolatlan módon erőltetett, de természetszerűleg érvénytelen is. Olyan, mintha mondjuk a valódi gasztronómiai élmény eszméjét, ennek az élménynek a tökéletességét egyedül és csakis a molekuláris biológia sajátosságai mentén próbálnánk megragadni, miközben lemondanánk minden másról. Világos, hogy ez abszurd, ez komikus, mert már eleve maga a választott eszköz is alkalmatlan.

A fenti gondolatmenet a filozófia látszatát keltő hamis okoskodás, álfilozófia, merő szofizmus. Zsákutca, melynek a végén a "Szégyen" feliratú tábla virít. Ironikus, posztmodern blöffnek nem a legrosszabb, de azért lássuk be: annak is eléggé alávaló. Aki beugrik neki, magára vessen.