Amiről itt szó vsn nemm 100% tárgyi tudás (azaz nem pusztán Superman tulajdonságaiból fakad, hogy azonis önmagával), nem is 100%ban logikai/nyelvi ismeret hanem pont a kettő között:

Azt fejezi ki, hogy két nyelvi alak ugyanarra a tárgyra referál

A dolgik nem azonosaj a referebciájukkal - sz alma szó nem alma, de van köztük kapcsolat ami egyfajta tudás ami mindkét világon (fogalmi és tárgyi) egyszerre dependál

@szemet: bocs a hibákért siettem + mobil bill. :(

A három állítás ez:

(1) Lois Lane szerint Clark Kent meglehetősen unalmas.
(2) Clark Kent azonos Supermannel.
(3) Lois Lane szerint Superman nem unalmas.

Ebből (az (1) és (2)-ből), ha csak az azonosság törvényét nézzük, valóban az következne, hogy a Superman unalmas. De viszont ott van a (3), amely szintén igaz állítás. Akkor mi van itt? Egy olyan, legalábbis első látásra, "ellentmondás", amelyet 3 igaz állítás "okoz".

Az ellentmondás oka az, hogy a mondatoknak, (ill. az individuumkifejezéseknek) nem csak jelölete, hanem jelentése is van. Az itt az, amire, ill. akire Lois Lane gondol, amikor meghallja a "Clark Kent", vagy a "Superman" szavakat. Mivel ezen szavak hallatán két különböző egyénre gondol, ezért itt a jelölet, és a jelentés nem ugyanarra vonatkozik.

Ebből pedig az következik, hogy itt nincs semmilyen logikai ellentmondás. Az akkor lenne ha Lois Lane tudná, hogy Clark Kent, és Superman ugyanaz a személy, és így egyszerre gondolna róla valamit, és annak az ellenkezőjét. De mivel a nyelvnek van egy olyan tulajdonsága, hogy formálisan nem különül el benne a jelölet, és a jelentés (hanem azokat külön vizsgálódással kell tisztázni - ha tényleg különbözőek), ezért itt most csak a jelentés szintjén van ellentmondás. Viszont a jelentést itt nem az igazságra (a tényekre), hanem Lois Lane hiteire vonatkoztatjuk. Amelyek szerint ugye, ugyanazt a személyt két különböző személynek hiszi. Tehát, ha úgy vesszük, a hiba itt kezdődik, ez az oka, ebből származik a látszólagos ellentmondás. (Ezt már ugyan írtam párszor, de nem árt az ismétlés: a logika nem lehet ellentmondásos, mert akkor az onnantól nem logika. A tények meg nem tudnak ellentmondásosan létezni. Az ellentmondás mindig csak a leírás, ábrázolás hibája lehet.)

Még válaszolok a blogposzt kérdéseire:
"De miben áll ez a bizonyos tárgyi tudás? Abban, hogy egy konkrét valaki (nevezzük akár Clark Kentnek, akár Supermannek) azonos önmagával? De ezt (4) és (5) is kifejezi!"

Természetesen a tudás itt abban áll, hogy "Clark Kent azonos Supermannel". Ez Lois Lane számára nem ismert, és nem is magától értetődő. Ez ebben a helyzetben egy alapvető, kulcs-indformáció.

"Akkor hát mi is az, amit Lois Lane nem tud? Mi is az az információ, amit (2) kifejez, de (4) és (5) nem?"

Az, hogy ez a két különböző név nem két különböző személyt jelöl, hanem egyet. Ezt az információt a (4) és az (5) nem tartalmazza. (Hiszen nem is tartalmazhatják, nyelvileg-logikailag sem, amikor nem két különböző individuumnevet tesznek egymással azonossá, hanem ugyanazt.)

Off.

Akit érdekel, vannak a klasszikus logikának (gyakorlatban is hasznos) kiterjesztései amik próbálnak közvetlenül foglalkozni a felvetett problémákkal (google akit érdekel):

Intuitionistic logic - ahol csak a bizonyított állítás tekintett igaznak (hatványozós példa közvetlen kezelésel

Epistemic logic - ahol az ágensek tudása és hitei is modellezve vannak így azok részei lehetnek a levezetéseknek

Még egy szempont. Egyértelmű-e a tudás szerepe következő állításokban:

A hajnalonta itt és itt látható bolygó ugyanaz a test mint az esténként itt és itt látható

Ez az öltönyös újságiró muki ugynaz az ember mint a feszülős dresszben égen repkedő

Szerintem egyértelműen van a fenti állításokban jól megfogható tudás. Az, hogy a definíciókat névvel helyettesítjük semmit sem változtat, a definíciók implicit módon továbbra is részei marad(hat)nak az állításnak.

@szemet: "Egyértelmű-e a tudás szerepe következő állításokban:"

A filozófia ott kezdődik (és részben arról szól, legalábbis módszer szerint), hogy megpróbáljuk megérteni, és tisztázni az állítások jelentését, értelmét. Ez azért alapvető, hogy egyáltalán értsük miről beszélünk, miről beszél a másik, és ne egymás mellett beszéljünk el. Ami pedig oly gyakori ugye...

Én pl, a fenti mondatodra ezt válaszolom: Egy bizonyos szinten felül a fenét egyértelmű. Semmi nem egyértelmű. Egyáltalán, mit jelent az "egyértelmű", és hogyan, mitől lenne egyértelmű? És hogyan derülhetne ki, hogy valami egyértelmű-e, és kik számára, vagy kik szerint az? Megannyi kínzó kérdés ugye. Hiszen a filozófia már csak ilyen: messziről, és tompán nézve, sima a felszín, aztán, ha közel megyünk hozzá, és élesen látjuk, akkor kiderül, hogy tele van mindenféle zegzugokkal. Pont ez a szép benne, ezek bejárása.

De ha nem akarunk ennyire mélyen belemászni, ha nem bolygatjuk olyan nagyon az "egyértelmű" szót (és a "tudás" szót se), akkor persze, mondhatjuk, hogy egyértelmű - a mondatodban a tudás szerepe. Mivel a tudásnak van egy információtartalma, és ez az információ valamely tényre vonatkozik, és (továbbá), ha elfogadjuk a közkeletű tudásdefiníciót (mert ugye, az is kell ide, a tudás-fogalom az egy definíció - az lehetne éppenséggel másmilyen is), akkor joggal mondhatjuk, hogy igen, a (példádban említett) "esthajnalcsillag" (a Vénusz) azonosításához tudás kell. Vagyis, ahhoz, hogy tudjuk, hogy ez a bolygó látható hajnalban is, és este is, és ez egy bolygó, és nem kettő, ahhoz kell valamennyi tudás. Tehát - immár pontosan válaszolva a kérdésedre -, igen a tudás szerepe itt egyértelmű.

Nos, az e posztban felmutatott (ál)filozófiai probléma ismét egy újabb csodás és eklatáns példája annak, hogy az analitikus filozófia és módszertana mennyire könnyen képes öncélúan fellépni, mennyire hamis és erőltetett gubancokon képes rágódni, komoly arccal és homlokráncolva, még akkor is, ha amúgy egy olyan fontos név fémjelzi is e "gondolatjátékot", akit Gottlob Fregének hívnak. Az analitikus nyelvfilozófia, a szimbolikus logika monolitikusan tömör, zárt, rideg világa önmagában soha a büdös életben nem lehet alkalmas arra, hogy konstruktív módon reflektálhasson az emprikus világra - annak minden ízére, színére, rezdülésére, pszichológiai finomságára; képtelen arra, az emberi létezést átható és azt meghatározó valódi filozófiai problémákhoz elvezessen. Már a problémák felvetésére is alkalmatlan, hát még a megoldásukra (utalnék itt Herbert Marcuse méltán frenetikus művére, Az egydimenziós emberre, annak is a 7. fejezetére: "A pozitív gondolkodás diadala: az egydimenziós filozófia" c. fejezetére.).

"Akkor hát mi is az, amit Lois Lane nem tud? Mi is az az információ, amit (2) kifejez, de (4) és (5) nem?

Nagyon nagy a baj! Superman, segíts!!!"

Nem Superman, nincs nagy baj, te csak oldd meg a világ nagyobb bajait. Lois Lane vagy nagyon rossz emberismerő, vagy csak egy ostoba naiva, esetleg mindkettő. Az is lehet persze, hogy te, Superman, Mr. Clark Kent, egy súlyosan hasadt személyiség vagy, aki különböző ruhákat felöltve radikálsan más-más oldalát mutatod be a benned lakozó személyiségeknek, és ezt képtelen felismerni Ms. Lane, akitől nem elvárható a pszichológiai jártasság. (Az más, de nagyon is jogos kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy Lane kisasszony, egy vagány és tehetséges riporternő - aki a részletek iránt nagy valószínűséggel nem viseltetik közömbösen - hogyan nem képes felismerni az általa vonzónak talált Supermanben Clark Kent kollégája szemét, szemöldökét, arcvonásait...)

Lehet, hogy ez egy valami súlyos mentális deficit nála? Lehet, hogy nincs itt semmiféle filozófiai probléma?

Nem lehet, hanem biztos.

A probléma az azonosság fogalmának a logikai és köznapi különbözősége.

Én úgy gondolom, hogy azonos vagyok az egy órával korábbi önmagammal, holott valójában nem vagyok azonos. Egy óra alatt sejtjeim osztódtak, mások elpusztultak, stb. Egy órával ezelőtt ezt a cikket se olvastam. Tehát azonos is vagyok önmagammal meg nem is.

Nem annyira persze, mint a filmben szereplő Clark attól, mint mikor Supermanné változik, de ez nem elvi különbség.