HTML

<div class="fb-like-box" data-href="https://www.facebook.com/pages/namitgondolszhu/245655545444485?ref=hl" data-colorscheme="dark" data-show-faces="true" data-header="true" data-stream="false" data-show-border="false"></div>

Na, mit gondolsz?

E blogban valódi filozófia problémákat mutatunk be egyszerűen, irányzatok és idegen szavak nélkül. Ha van kedved, gondolkodj el rajtuk!

Like Box

21.
november

Nincsenek csodák?

namit  |  2 komment

Ugye úgy gondolod, hogy nincsenek? Soha senki se nem járt a vízen, nem támasztott fel halottakat, nem szaporított kenyeret és halat, stb. A tudomány és a hétköznapi tapasztalat kizárja ennek a lehetőségét. Ha ez így van, ez nem pusztán azt jelenti, hogy történetesen úgy esett, hogy senki nem tett csodát. Vagyis nem arról van szó, hogy például valaki járhatott volna a vízen, de valamiért elmulasztotta a lehetőséget, hanem hogy nem lehet a vízen járni, és pont. Vagyisraise_the_dead.jpg

(L) A csodák lehetetlenek.

Vajon be lehet-e ezt bizonyítani olyasvalaki ellenében, aki szerint igenis történtek csodák? Az illető például erre hivatkozna, hogy megbízható szemtanúk tanúsítják, hogy

(V) Valamikor réges-régen valaki egyszer járt a vízen.

Nyilván azt gondolod, hogy a szemtanúk hazudtak, káprázott a szemük, túl sok bort ittak. Sajnos a szemtanúk rég halottak, s immár nem kérdezhetjük ki őket, ahogy az állítólagos vízen járót sem invitálhatjuk közénk egy röpke kísérlet erejéig. Így (V)-t közvetlenül nem cáfolhatjuk.

Szintén nem cáfolhatjuk arra való hivatkozással, hogy soha senki nem látta, hogy valaki a vízen járt volna, mert a csodahívő szerint valakik igenis láttak ilyesmit. Vagyis ha az emberi nem eddigi tapasztalatára hivatkoznánk, körben forgó módon okoskodnánk.

walk_on_water.jpgKövetkezőnek megpróbálkozhatunk azzal, hogy (V) hamisságát egyedi megfigyelések a tudomány törvényei révén igazoljuk. Azt mondjuk: adottnak véve a gravitáció törvényét, az ember és a víz fajsúlyát, a nyomás, erő és felület összefüggését, az emberi talp alapterületét, valamint a víz felületi feszültségét, kiszámíthatjuk, hogy aki vízre lép, az elmerül. Ezzel azonban csak tovább toltuk a problémát, hiszen a csodahívő úgy érvelhet, hogy mivel (V) igaz, a tudományos következtetés valamelyik premisszájának hamisnak kell lennie.

Így nem marad más lehetőség, hogy azt (V)-t (L) alapján cáfoljuk. Mivel a csodák lehetetnek, a vízen járni pedig csoda volna, soha senki nem járt a vízen. Ebben az esetben viszont előfeltételezzük (L)-t, amit igazolni akartunk, vagyis okoskodásunk újra körben forog.

Ha az mind igaz, (V)-t nem cáfolhatjuk, ezért (L)-t sem igazolhatjuk. Gondolhatod ugyan azt, hogy nincsenek csodák, de ezt nem vagy képes alátámasztani. Ismeretelméleti szempontból semmivel sem vagy jobb helyzetben a csodahívőnél. Hiába vádolod a csodahívőt azzal, hogy hite megalapozhatatlan, ő ugyanilyen jogosan vádol téged ezzel. A te hited semmivel sem megalapozottabb az övénél. Vagy lehet, hogy valamit nem vettünk számításba? Te mit gondolsz?

Címkék: vallás hit csoda csodák Isten jár a vízen halottak feltámasztása

2 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FMR 2015.11.21. 10:47:45

Ahhoz, hogy kellően megalapozott, becsületes választ adhassunk egy ilyen alapvető filozófiai kérdésfelvetésre, a csoda mibenlétét kell tisztáznunk. El szükséges különíteni először is a csoda köznapi, konszenzuális jelentését e fogalom filozófiai értelmétől. Hétköznapi értelemben csoda mindaz, ami ellenkezik eladdigi tapasztalatainkkal és/vagy racionálisan nem megmagyarázható (gondolom, itt mondanom sem kell, hogy valamely jelenség tapasztalati úton, illetve racionális érvek mentén történő magyarázása távolról sem jelenti ugyanazt; két, eltérő természetű argumentációról van szó). A filozófiai értelemben vett Csoda viszont az, amely a I) természeti törvényeket ÉS/VAGY a II) logika axiómáit rúgja fel.

Laár András például több alkalommal említi 2004-es felgyógyulását csodaként, amikor is általa nem ismert hindu emberek imádkoztak érte. (www.youtube.com/watch?v=1Pa7lR6UPPA) Ha eldogadjuk, hogy mindez úgy történt, ahogyan Laár András elmesélte (és amiben nincs okunk kételkedni, hiszen nemcsak ő, de más, nem feltétlen vallásos emberek is tapasztalhattak már életük során olyan eseményeket, amelyeket tapasztalati és/vagy racionális módon nem tudtak megmagyarázni, jobb híján "csodaként" aposztrofálva az ilyen jelenségeket), nos akkor bizonyos értelemben valóban csoda történt. (Szerencsétlen a megfogalmazás, de hívjuk az ilyet "hétköznapi" vagy "kis" csodának, amivel természetesen egyáltalán nem azt akarom hangsúlyozni, hogy az ilyen események gyakoriak volnának, hanem csak azt, hogy olyan ritka, de nem teljesen egyedülálló jelenség beálltáról van szó, amely ugyan párját ritkítja, s amely ismereteink, tapasztalataink, rációnk erejével nem megmagyarázható, de előfordulásuk elvileg nem kizárható.) Ám abból, hogy valamely _nagyon valószerűtlen_ esemény megtörténik, és az csodaszámba megy, logikai ÉS ismeretelméleti szempontból nem következik, hogy ab ovo nem is fordulhatna elő. Arról lehet ugyanis szó, hogy olyan, általunk (még) nem ismert természettörvény(ek), metafizikai elv(ek) érvényesül(nek) ilyen esetekben, amely(ek) - a fennálló Valóság ontológiai struktúrájába illeszkedve - mégis képes(ek) szükséges és elégséges módon magyarázni az ilyen eseményt. Ennyiben az ilyen események nemcsak plauzibilis, de hitelt érdelmő, tudományos magyarázata historikus módon determinált, és csak idő kérdése, hogy végül rájöjjünk a miértekre és a hogyanokra. (Aki ezt cáfolja, az egyszerűen a mindenkori homo sapiens abszolútként felfogott megismerő erejébe vetett hitének elfogult és gőgös áldozata, aki elfeledkezik arról, hogy az emberi megismerőképesség ugyan eleve korlátozott, de bizonyos fejlődéssel is bír.)

A Laár Andrással megtörtént esemény véleményem szerint azért "hétköznapi" csoda, mert valóban nem adható rá racionális válasz, pláne olyan, amely egyéni és kollektív tapasztalatainkban gyökerezhet, no de ki állította egyáltalán, hogy a valóság racionális természetű, illetve azt, hogy meglévő tapasztalataink egyben a totálisként felfogott valóságot tükrözik? Előbbi egyszerű filozófiai előítélet, utóbbi filozófiai naivitás. Mármost ettől még valami történt Laárral, és e tapasztalat puszta ténye bizonyíték valamire, amit (még) nem ismerünk, de fennáll. (Messzire vezet, de amire célzok itt, az röviden az emberi tudatnak és a szubtilis valóságban sorjázó kauzális események között fellépő valamiféle misztikus relációja, az a kapcsolat, amely a buddhista mantrák erejét is adja, és amelyet talán egy napon a kvantumfizika is képes valamiképp leírni úgy, hogy az filozófiailag is interpretálható legyen.)

Filozófiai Csoda azonban az, amely tagadja a valóságelvet annak összes vagy részleges vonatkozásában: így tehát olyan jelenség vagy esemény, amely egy vagy több, valamilyen konkrét természeti törvényt sért, illetőleg megcáfol valamilyen logikai alapelvet (pl. az "ex nihilo nihil fit" elvét). A posztban említett bibliai csodák tipikusan ilyen Csodák: olyan események tehát, amelyek egy bizonyos véges számú természeti törvények alapján működő világban lépnek fel, és e fellépésüket valaki (vagy valakik) _megtapasztalják_. Az ilyen csodák elvi és gyakorlati lehetetlensége evidens, további magyarázatra vagy értelmezésre szerintem nincs szükség. (Érdemes elolvasni ezzel kapcsolatban David Hume: Tanulmány az emberi értelemről c. művében "A csodákról" címet viselő tizedik fejezetét.)

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2015.11.22. 19:05:34

A megfejtés egyszerű. Tisztázni kell, hogy mit jelent a "csoda" fogalma, vagy milyen jelentéssel használjuk ezt a fogalmat.
A csoda köznapi meghatározása ez (Wikipédia): "A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében."

Vagyis egy, a tapasztalatainknak, ismereteinknek ellentmondó, vagy azokon kívül eső, de mégis megtörtént (vagy megtörténtnek hitt) esemény a csoda.

Na most, az "nem nagy csoda", ha olyasmik történnek, amik ellentmondanak az emberek előzetes ismereteinek, vagy kívül esnek azokon. Ennek az emberi ismeretek véges, korlátozott volta az oka. Nem ismerünk mindent, sokat nem tudunk, néha beüt olyan is, amit "nem gondoltunk volna". És az olyankor csodaszámba megy, már ha nem ismerjük a fenti meggondolást, vagyis azt, hogy "több dolgok vannak földön-s égen Horatio, mintsem azt bölcselmetek álmodni képes."

Történnek olyan események, amelyeket valakik csodának tartanak? Nyilván történnek, pl. a különböző hiedelemvilágok, babonák, vallások telis-teli vannak különféle csodákkal. A _szó használatának ebbéli értelmében_, csodák vannak.

A kérdés lényege persze nem a szóhasználat, vagy a jelentés, hanem magának a konkrét jelenségnek a mechanizmusa, működése. Teljesen mindegy, hogy egy csodaszámba menő jelenséget a csodavárók, hívők csodának hívnak-e, a tudósabbak meg nem annak, a lényeg az, hogy a jelenségnek ismerjük-e a magyarázatát, és ha igen, akkor mi az.

Így pl. ha látnék valakit a vízen járni, vagy halottakat feltámasztani, akkor nem arra gondolnék, hogy ez egy "csoda", hanem arra, hogy először is, jól látok-e, tényleg az történt-e (erről persze igen nehéz megbizonyosodni), utána meg arra, hogy vajon hogyan csinálhatta. Azt mondanám rá, hogy ez ügyes, és mi a titkod komám?

Vagyis: a nagyon racionális gondolkodás a csoda fogalmát csak mint egy pszicho-szociális fogalmat kezeli. Tud róla, hogy vannak emberek, akik számára léteznek csodák, számol ezzel a fogalommal, és viselkedéssel. De a csoda fogalmának hatóköre csak ennyi. Nem terjed ki a fizikai világra. A világban nincsen semmiféle csoda, mert ez a fogalom ott értelmezhetetlen, és értelmetlen. Ugyanis bármi is történik a világban, semmi nem történhet a "világ ellenére". Vagyis a világ logikai, és fizikai törvényeinek ellentmondva. Minden eseményt, a legkisebbtől, a kozmikusig, valamely törvényszerűség ír le, még akkor is, ha a szemlélő nem ismeri azt a törvényszerűséget. És logikailag sem lehetséges olyan esemény, amely ez alól kibújik.

Így végül is, a csoda fogalma értelmezhetetlen a világ leírásában. A szó szoros értelmében, nincsenek olyan események, vagyis tények, amelyek (1)lehetetlenek, de mégis (2)megvalósulnak, hiszen ez a két kritérium együtt (az (1) és a (2)) maga egy logikai lehetetlenség (ellentmondás).
A "logikailag lehetetlen", pedig még a faktuálisan lehetetlennél is erősebb igazságkritérium.

Szumma: a "csoda" fogalma az emberi kommunikációban használható, értelmes fogalom (pl. kiszűrhetők vele a hülyék), azonban a világ leírásában nincs helye, ott végső soron értelmetlen.