HTML

<div class="fb-like-box" data-href="https://www.facebook.com/pages/namitgondolszhu/245655545444485?ref=hl" data-colorscheme="dark" data-show-faces="true" data-header="true" data-stream="false" data-show-border="false"></div>

Na, mit gondolsz?

E blogban valódi filozófia problémákat mutatunk be egyszerűen, irányzatok és idegen szavak nélkül. Ha van kedved, gondolkodj el rajtuk!

Like Box

A kanadai Hudson-öböltől északkeletre élő utkuk a világ legbékésebb népei közé tartoznak. Aggályosan kerülnek minden olyan viselkedést, amely konfliktusokat eredményezne. Szerények és visszafogottak, mert a dicsekvés ellenséges érzületet szül. Nem szívesen kérnek vagy ígérnek bármit is, mert a kérés elutasítása vagy ígéret nem teljesítése konfliktushoz vezet. Bármiféle erős érzelem, de különösen a harag kifejezését mélységesen helytelenítik. Ha egy utku dühös, egyszerűen elsétál. Hozzáállásukat jól szemlélteti az alábbi eset. Egy ízben turisták kölcsönkérték egy utku család egyik kenuját, majd miután tönkretették, kölcsönkérték a másikat is. Az utkuk között élő antropológus közbeavatkozott, és annak rendje és módja és módja szerint elmagyarázta a turistáknak, hogy merre meddig. Onnantól az utkuk nem érintkeztek vele szívesen; mit sem számít, hogy az ő érdekeiket képviselte, az általa tanúsított konfrontatív magatartást nem tudták elfogadni.

utku.jpg

A Venezuela és Brazília határvidékén élő yanomamok nemhogy ódzkodnának a konfliktusoktól, hanem azon nyomban tettlegesen rendezik is őket. Ha egy férfi arra gyanakszik, hogy a felesége félrelépett egy másik férfivel – márpedig a yanomamo férfiak igen gyanakvóak – akkor pillanatokon belül méteres rudakkal kezdik csépelni egymást, úgyhogy nem is igen van yanomano férfi, akinek a fejét ne borítanák hegek. De ez szinte csak játék a többi törzzsel folytatott háborúkhoz képest. A yanomamo falvak állandó hadiállapotban vannak egymással, úgyhogy a férfiaknak több mint 40%-a erőszakos halált hal.

yanomami.jpg

Az utkukat mi valószínűleg bátortalannak, vagy éppenséggel pipogyának tartanánk. Szemükre vetnénk, hogy ahelyett, hogy kezelnék a konfliktusokat, nem is vállalják őket. A yanomamokat ezzel szemben erőszakosnak és durvának bélyegeznénk, akik képtelenek a konfliktusokat békés eszközökkel, civilizált módon megoldani. Persze az utkuk valami hasonlót mondanának – azaz inkább csak gondolnának – rólunk, mint mi a yanomamokról, a yanomamok pedig valahogy úgy ítélnének rólunk, mint mi az utkukról. Akkor kinek van igaza? Kinek az erkölcsi értékei helyesek? Hogyan lehetnek az erkölcsi értékeket megalapozni?

Azt modhatnánk, hogy ezek rossz kérdések. Minden társadalomnak megvan a maga erkölcse, amely szabályozza, hogy mi a jó, és mi a rossz. Az ERKÖLCS – így, csupa nagybetűvel – nem létezik: csak erkölcsök vannak, s ezek mást-mást tekintenek értéknek, így alkalmanként másként minősítik ugyanazt a viselkedést.

Ez a válasz azonban csak addig hat meggyőzőnek, amíg utkukról, meg yanomamokról van szó, velük ugyanis nem szoktunk találkozni. De szoktunk találkozni politikusokkal, akik szerint a népszerűség érdekében hazudozni dicséretes, ám hazugságot vagy akár csak tévedést is beismerni bűn. Szoktunk találkozni vállalkozókkal, akik szerint magán célú kiadás után áfát visszaigényelni vagy nem adni számlát teljesen elfogadható, másként tenni pedig az élhetetlenség jele. A politikus-erkölcsöt vagy a vállakozó-erkölcsöt legtöbben vonakodnánk az utku-erkölcs vagy a yanomamo-erkölcs mintájára önálló erkölcsként elfogadni. De miért is?

Megpróbálkozhatnánk azzal válasszal, hogy yanomamo és utku kultúra van, de politikus-kultúra és vállalkozó-kultúra nincs, csak magyar kultúra. Ám ezzel igencsak sok bonyodalmat zúdítanánk magunkra. Először is van politikus-kultúra és vállalkozó-kultúra. Másodszor, a politikusok és a vállalkozók részei a magyar kultúrának. Harmadszor, hogyan lehetne azonosítani azt, akire a magyar kultúra szabályai vonatkoznak? Vonatkoznak-e az ide települt kínaira? Csak akkor, ha tud magyarul? Vagy csak akkor, ha magyar állampolgár? Negyedszer, miért a magyar kultúra számít, miért nem az európai kultúra?

Az erkölcsi relativizmus „jó messze” nagyon kényelmes pozíciónak tűnik, mert megúszhatjuk vele azt a kérdést, hogy miért a mi értékeink helyesek. Viszont, ha „jó messze” elfogadjuk, „idehaza” is el kell fogadnunk, ami már nem jó, mert akkor azokat sem ítélhetjük el, akiket pedig el akarnánk ítélni. Akkor most hogy is van ez? Na, mit gondolsz?

Címkék: erőszak érték relativizmus utku erkölcsi ítélet erkölcsi relativizmus ekölcs yanomamo erkölcsi érték

11 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.05.16. 08:11:39

A többségi erkölcs az irányadó, kivéve ha az ellentétes Isten rendjével.

szemet 2015.05.16. 09:11:48

"azokat sem ítélhetjük el, akiket pedig el akarnánk ítélni"

Ez azt jelenti, hogy a szubjektív értékítélet nem jogosít fel arra, hogy az alapján bármilyen változást kezdeményezzek a világban?

Ez abszurd!

Ha én pizzát akarok vacsorázni egy társaságban (100% ízlés kérdése), akkor nincs semmi alapom felvetni hogy rendeljünk egyet?
Pláne győzködni róla a többieket?

Hanem kussban kell ülnöm és beletörődni hogy más dönt a vacsorámról az én izlésemet figyelmen kívül hagyva... Mindezt valami "felsőbb" metafizikai meggyőződés miatt - ami a szubjektív elnyomását hirdeti (gondolom mint valamiféle objektív érték) ?

Röviden:
Lehet egyszerre vallani az erkölcsi relativizmust, és azt a (szubjektív) értékítéletet, hogy mindenki küzdhet azért hogy a világot a saját ízlésének megfelelően formálja.

Az izlések versenye pedig szerencsés esetben akár kialakíthat valamiféle kompromisszumos egyensúlyt - ilyet már számtalanszor láttam (pl. akár vacsorarendeléskor;)

szemet 2015.05.16. 12:09:36

"Az erkölcsi relativizmus „jó messze” nagyon kényelmes pozíciónak tűnik, mert megúszhatjuk vele azt a kérdést, hogy miért a mi értékeink helyesek"

Én inkább fordítva mondanám: az erkölcsi abszolútizmus nagyon kényelmetlen lehet ha közel van (pl. lásd ISIS) - mert sokszor el sem fogadják az értékeik megkérdőjelezését - hogy azok miért helyesek...

billy reed 2015.05.16. 23:42:26

@maxval bircaman szerkesztő:

És mi lenne "Isten rendje"?
Mert az említett utkuk eléggé Jézus szerint élnek pl.

Kérdezem katolikusként.
Mondjuk ez? Mózes ötödik könyvéből:

"1Minden hetedik év végén engedd el az adósságokat! 2Az adósságelengedés módja pedig ez:
minden hitelező engedje el azt a kölcsönt, amit a felebarátjának adott: ne hajtsa be azt
felebarátjától, a testvérétől, mert adósságelengedést hirdettek az ÚRért. 3Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el!
4Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld majd téged az ÚR azon a földön, amelyet Istened, az ÚR örökségül ad neked, hogy birtokba vedd,
5 de csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyet ma megparancsolok neked"

Vagy ez?
"Az engedetlen fiú büntetése
18Ha valakinek engedetlen és konok fia van, nem hallgat sem apjának, sem anyjának a
szavára, és még ha megfenyítik, akkor sem hallgat rájuk, 19ragadja meg őt apja és anyja,
vigyék ki városuk véneihez a helység kapujába, 20 és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiú
engedetlen és konok, nem hallgat a szavunkra, dorbézoló és részeges.
21 Akkor városának összes férfija kövezze őt együtt halálra! Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Egész Izráel hallja meg ezt, és féljen! "

Esetleg ez?
"Az elsőszülöttségi jog
15Ha valakinek két felesége van, és az egyiket szereti, a másikat pedig gyűlöli, és ha fiút szül
neki mind a szeretett, mind a gyűlölt, de a gyűlöltnek a fia az elsőszülött, 16akkor – ha majd
felosztja birtokát a fiai között – nem teheti elsőszülöttjévé a szeretett feleség fiát a gyűlöltnek a fiával szemben, aki elsőnek született, 17hanem a gyűlölt feleség fiát kell elsőszülöttnek elismernie, és annak kétszeres részt kell adnia mindenéből, mert férfierejének első termése ő;
őt illeti az elsőszülöttségi jog. "

De jól fogalmaztál: max. irányadó.

" Harmadszor, hogyan lehetne azonosítani azt, akire a magyar kultúra szabályai vonatkoznak? Vonatkoznak-e az ide települt kínaira? Csak akkor, ha tud magyarul? Vagy csak akkor, ha magyar állampolgár? Negyedszer, miért a magyar kultúra számít, miért nem az európai kultúra?"

Finoman szólva is össze-vissza keverednek a posztban az erkölcsi érték/szabály /mely relatív/ és az állami szabály /mindenkire nézve kötelező törvény, v rendelet/ kifejezések és értelmezések.

A posztoló példájával: az itt élő kínainak nem kell ünnepelnie a húsvétot, és ehet pálcikával, ugyanakkor a magyar törvényeket be kell tartania, épp úgy, mint a magyar vállalkozónak és a politikusnak.
Hasonlóképpen mi magyarok mint az EU tagjai nem kell, hogy feladjuk a húsvéti locsolkodást, de ezt ne várjuk egy belgától, ugyanakkor az uniós jogszabályok ránk is vonatkoznak.
Nincs az európaitól teljességgel önálló magyar kultúra, lévén 1100 éve itt élünk, s értékrendünk, törvényeink a közös felfogásunkon alapulnak.

Amúgy: "a magyar kultúra" szabályai senkire sem vonatkoznak. Pl. én teszek a húsvéti locsolkodásra, mint néphagyományra, vagy lever a víz Bartóktól. Utálom, ha egy vendégségben tukmálják rám a pálinkát, de szívesen útba igazítok egy külföldi turistát.
Most akkor? Hogy is van ez?
A poszt fejtegetése ott siklik félre, hogy az utkuk és az egyébként magyar írásmóddal janomamik vagy janomamók nem hoztak létre államot.
Így az a két említett törzs szabályai /szokásjog/, és az erkölcs tartalmi keveredésének összecsúszása itt kezdődik.

_Epikurosz_ 2015.05.20. 14:48:50

Szemetnek és Billy Reednek igaza van a poszttal kapcsolatban, az kissé kaotikus, összekever és mos dolgokat.

Ha már morál, akkor bevezetőnek a következő játékot ajánlom: www.kongregate.com/games/chiefwakamakamu/socrates-jones-pro-philosopher
A tartalma kb a középiskolai anyag, jól előadva.

Egy idő múlva pedig az utkuk is kiakadnak, ha valaki mindig mindent tönkretesz. Jelen esetben az antropológus tette tönkre a jó kapcsolatot az utkuk és a turisták között. Ha az ember senkire és semmire nem számíthat, csak az emberekre, akkor nagyon fog vigyázni a velük kialakított kapcsolatra. Bezzeg Amazóniában minden második lépésnél ott a kaja, csak le kell érte hajolni, nem kell segítséget kérni. Ott van idő és energia, hogy háborúzzanak, meg amit akartok. Lassan az egész világban lesz idő és energia rá. Sajnos.

FMR 2015.06.04. 18:59:36

Igaz és cáfolhatatlan premissza, hogy erkölcs mint olyan, önmaga ipszeitásában nem létezik. Nem az emberen/emberiségen kívüli "valami", nem kozmikusan érvényes, és nem az emberrel és az ember nélkül értett világban fennálló valóság, hanem a fogalom szigorú értelmében emberi absztraktum. Ámde ettől még nem lesz igaza a nominalistáknak: az erkölcs fogalma korántsem pusztán hangok sorozata, az erkölcs nemcsak szó, hanem az emberi világot _reálisan_ regulálni képes eszme (vagy tágabb értelemben eszmék rendszere). A morál nemcsak a platóni értelemben vett JÓ fogalmát irányozza, de képes arra is, hogy az individuális emberi lét és a közösség lét folyásának HATÉKONY (praktikus, pragmatikus) iránytűje, eszköze legyen. Az erkölcs (vagy morál) toto genere emberi produktum, a homo sapiens egyik differentia specificája. A morál (a szó nemes, idealista, kanti-platonista értelmében) egy olyan világot posztulál (implicite is), amely világ NEM jelen világunk. A morál (ebben az értelemben) felfogható úgy is, hogy a fogyatékos, metafizikai Rossz-szal, eredendő (primordiális) és/vagy partikuláris (egyének által elkövetett kisebb-nagyobb) bűnökkel terhelt világ KIIGAZÍTÁSA. A morál ekképp egy empirikusan nem érzékelhető, de intelligibilis módon megragadható, de mégis csak hipotetikus, szebb, jobb világból származó sugarak. A morál az az IGAZSÁG, amely a(z emberi létezés perspektívájából felfogható) VALÓSÁG egyfajta permanensen, teoretikusan és praktikusan regulálni képes _korrekciója_. Ennek a keresztényi-kanti-részben platóni morálfelfogásnak a kritikája ismert lehet Nietzschétől, Schopenhauertől.

Ennyit nagyon röviden magáról a morál fogalmáról és lényegéről. Több dolog azonban vitathatatlan.
1. Semmi jele annak, hogy az empirikusan, racionálisan megragadható világon kívül, az univerzumban (vagy hívjuk akár kozmosznak) is - morális értelemben vett rend lenne. Sőt, minden jel arra mutat, hogy a kozmosz tökéletesen amorális.
2. Az erkölcs, tudjuk és tapasztaljuk: historikusan és kulturálisan permanensen változó, tehát szükségszerűen relatív fogalom - a GYAKORLATBAN. TEORETIKUS aspektusból csakis egyetlen olyan moralitás tűnik érvényesnek, amely ahistorikus módon lehet érvényes próbaköve a normativitásnak, egyúttal közös nevezője lehet a plurális emberi kultúráknak: ez pedig a szanszkrit szóval jelölt ahimszá (nem ártás) elve, amely még a nyugati kultúrkörben origónak tekintett Tízparancsolathoz képest is egyszerűbb (ha úgy tetszik: puritánabb) elv. A baj csak az, hogy a mindennapos hírek, az általános emberi tapasztalat alapján mégsem sikerül tartanunk magunk hozzá.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

"Az erkölcsi relativizmus „jó messze” nagyon kényelmes pozíciónak tűnik, mert megúszhatjuk vele azt a kérdést, hogy miért a mi értékeink helyesek. Viszont, ha „jó messze” elfogadjuk, „idehaza” is el kell fogadnunk, ami már nem jó, mert akkor azokat sem ítélhetjük el, akiket pedig el akarnánk ítélni. Akkor most hogy is van ez? Na, mit gondolsz?"

A tolerancia elég volna, és ezt mondom úgy, hogy manapság a tolerancia többszörösen devalválódott, már-már avítt és naiv fogalom. Mert ha az ember tökéletesebb lény volna, egy szebb, jobb világ lakójaként képes lenne a kulturálisan-historikusan determinált kulturák kölcsönös elfogadására, ha nem is tiszteletére. De mind a történelem hosszú évezredei, mind az antropológia és más, az emberi lénnyel foglalkozó diszciplínák azt bizonyítják, hogy az ember erre tartósan nem képes. A higgadt civilizáció, a kölcsönös megértésen alapuló társadalmi alakzatok tartósan működésképtelenek, és ennek valami egészen mély, az emberi létezés gyökerében leledző, metafizikai természetű oka lehet.

FMR 2015.06.04. 20:32:02

@FMR: "Sőt, minden jel arra mutat, hogy a kozmosz tökéletesen amorális."

(kieg.) ...és kaotikus. (Entrópia)

FMR 2015.06.04. 21:05:57

@szemet: Kevered az 'abszolút' fogalmát a dogmatizmussal. Az ISIS által képviselt értékrend szélsőségesen dogmatikus, kirekesztő, antihumánus, mindennemű olyan normával ellentétes, amely konvencionálisan morálisnak nevezhető. Az erkölcs, ha abszolút értelemben értjük, olyan értékrend, amely felette áll minden időbeli, történelmi, civilizációs, kulturális változásnak: abszolút érvényű, abszolút állandó.

szemet 2015.06.05. 10:08:16

@FMR: "Kevered az 'abszolút' fogalmát a dogmatizmussal."

A kapcsolat az hogy az ISIS (de általában a vallásosok - különösen a fundamentalisták) a dogmatizmusát az abszolútban való hitből eredezteti.

"kirekesztő, antihumánus, mindennemű olyan normával ellentétes, amely konvencionálisan morálisnak nevezhető." --- " erkölcs, ha abszolút értelemben értjük, olyan értékrend, amely felette áll minden időbeli, történelmi, civilizációs, kulturális változásnak"

Pontosan megmagyaráztad, hogy miért gondolja pl. az ISIS hogy a "konvencionális"-sal szembemenő értékrendjük helyes. Pontosan ezt gondolják amit mondasz:

hogy felette állnak a "civilizációs, kulturális változásnak", és az abszolút igaz Allahtól eredő abszolút erkölcs katonái.

Emiatt aztán többek között arra sem szorulnak rá, hogy az ellenérveidet meghallgassák és vitaestet tartsanak róla mielőtt mondjuk lefejeznek... ;)

FMR 2015.06.06. 22:05:57

@szemet: "...a dogmatizmusát az abszolútban való hitből eredezteti."

Minden dogmatizmus (még akár filozófiai értelemben is), vallási fundamentalizmus rosszabb esetben szélsőséges előítéleten (tehát hamis meggyőződéseken), jobb esetben valamely szentnek egy bensőleg kiérlelt és megszilárdult - a szubjektivitás meggyőző erejével bíró - hiedelmeken, meggyőződéseken alapul. Maradjunk a vallásnál és a hitnél. Dogmatikus lehet egy olyan vallás (avagy törzsi rituálék csokra) is, amely nem az abszolútban való hitből eredezteti állítólagos igazságát. Egy olyan vallás, amely úgy jár el a gyakorlatban, mint az ISIS, és teszi ezt egy olyan eszme, elv, "Isten" nevében, ahogyan a hívei teszik, nem nevezhető vallásnak. Ez így teljes tévedés, van rá más, adekvát kifejezés: közönséges barbárság.
süti beállítások módosítása